Mi van, ha NEM ZSeni?
A zene akkoriban létezett, amikor az emberek még nem tudtak beszélni, ezért a lélek minden rostjával érezték. Nem vagyunk barlanglakók, de a zene mégis erőteljes hatással van ránk. Valójában olyan erős, hogy az agy MRI-vizsgálata önmagában meg tudja különböztetni a profi zenészeket az amatőröktől és a nem zenészektől. Nem csoda: az agy képlékeny, és a hangszeren való játék számos részlegét érinti.
Valószínűleg nem.
További szinapszisok alakulnak ki az ezért felelős területeken. Ez a verbális intelligencia szempontjából is nagyon hasznos – a zenét és a beszédet feldolgozó neurális hálózatok sok szempontból átfedik egymást. Mindössze hat hónapos zenetanulás alatt a nyolcévesek jobban megkülönböztették a hangmagasságot, és jelentős fejlődést értek el az olvasás terén. Két év zenei óra után pedig a gyerekek javították a beszédhangok és a háttérzaj megkülönböztetésének képességét. Hasznos készség zajos osztályteremben való munkához, igaz?
Van egy hipotézis a neuropszichológiában, hogy a zene általában javítja a nyelvi képességeket. Bonyolultabb, mint a beszéd, ráadásul érzelmileg is feltöltődik. Az érzelmek pedig a sikeres edzés elengedhetetlen elemei. Éppen ezért fontos, hogy az órák ne keltsenek undort a gyerekben – különben nem lesz értelme. A megfigyelések szerint a zenészek szókincsük szélesebb, könnyebben sajátítják el az idegen nyelveket, könnyebben memorizálják a szavakat és a kiejtést.
ÉRZELMI INTELLIGENCIA
A következő tétel az érzelmek. A zenéhez kevés dolog hasonlítható érzelmi hatás szempontjából. Változó hanglejtések, őseink, akik még nem ismerték a szavakat, „énekeltek egymásnak a veszélyről, sőt, ahogy Charles Darwin javasolta, a szerelemről. A továbbított érzelmek olvasása kritikus volt a túléléshez, és még mindig a génjeinkben van. A disszonanciák úgy hatnak, mint minden durva hang, lehetséges veszélyjelzés: megfeszülnek az izmok, pislogunk, sőt ugrálunk is. Úgy tűnik tehát, hogy az ősök reagáltak a ragadozók szívszorító üvöltésére. A dúr és a moll születéstől fogva mindenki számára világos. Kiderült, hogy a majort az agy nevetésként érzékeli, míg a moll közelebb áll a síráshoz. A ritmus a hangulatot is aktívan szabályozza – hat a motoros központokra (a pulzus és a légzés ehhez igazodik), és beindítja a dopamin termelődését.
A zenélő emberek jobban képesek érzékelni az érzelmeket. Jól olvassák a beszélgetőpartner érzéseit, és jobban megértik a beszéd szubtextusát – elvégre a beszélgetőpartner gyakran mond egyet,
és valami mást közvetít intonációval. Még a babák sírását is jobban megértik a zenészek – éhesek, pelenkázás ideje, vagy valami más zavarja őket. Zeneiskolába visszük a gyerekeket, nem csak világnézetüket gazdagítjuk, és lehetőséget adunk az önkifejezésre, hanem az unokáik jólétébe is fektetünk. Figyelmes, érzékeny szülőket kapnak!
GONDOS ÉS KREATÍV
A zenei gyakorlat másik előnye, hogy javítja a végrehajtó funkciókat. Ezek a figyelem, a koncentráció, a munkamemória és az egyik feladatról a másikra való gyors váltás képessége. Csak egy neuropszichológus álma!
A kutatások előrehaladást mutatnak már 20 nappal az órák megkezdése után. A háttérben a tanulmányi sikerek észrevehetőbbé válnak, és láthatóan még az IQ is emelkedik. Bár ez talán a család gazdagságának és a felnőttek magas iskolai végzettségének köszönhető. Emlékezzen a klasszikus „fiú hegedűs intelligens családból. Ezen túlmenően, amikor zenével foglalkozunk, aktiválódik az agy passzív módú hálózata. Ellenkező esetben „az álmodó neurális hálózatának” hívják – az ember ebben az időben elmerül önmagában, álmodozik. Ez a hálózat valószínűleg nagyon fontos a kreativitás fejlesztése szempontjából.
Az összetett ritmusok fejlesztik a munkamemóriát. Alapértelmezés szerint csak néhány szemantikai egységet tartalmaz. A ritmus egy bizonyos sorrend, és minél összetettebb, annál hatékonyabban tanulja meg az agy az adatok csoportosítását és észlelését. Ez segít az információk jobb asszimilálásában.
Fontos, hogy az intelligenciára gyakorolt hatás nagyon hosszú ideig fennmarad. A 60 év felettiek, akik több mint 10 éve zenészzenekarban játszottak, megőrizték a jó memóriát, jól tájékozódtak a térben. Egy ikerpárokon végzett vizsgálat kimutatta, hogy akik egész életükben zenéltek, kisebb a demencia kockázata. De itt van egy érdekes pont: a tudósok MRI-felvételek alapján próbálták meghatározni az agy biológiai korát. Kiderült, hogy az amatőr zenészek agya fiatalabb, nem pedig a profik.
Miért, az még nem világos. Talán a profiknak nagyobb a stressz. Egy másik feltételezés, hogy az amatőrök életében nem csak a zene, hanem más szellemi és kreatív elfoglaltságok is jelen vannak. Végtére is, minél változatosabbak, annál jobb az agynak. Biztatóan hangzik azok számára, akik nem terveznek hivatásszerűen zenélni, hanem csak a saját örömükre játszanak.
Stephen King effektus
Régebben sokat beszéltek a „Mozart-effektusról”. Úgy gondolták, hogy zenéjének hallgatása javítja a teljesítményt a térbeli képzelőerő tesztjein. De most kiderül, hogy nem magában Mozartban van a lényeg, hanem az érzelmi összetevőben: nem számít, mit hallgatsz, a lényeg, hogy tetszik. Lehet Mozart, vagy rock, sőt, mint kiderült, Stephen King könyvei is.