
Mr. Marshak, nem először jár Moszkvában. Természetesen Ön és Dr. Livarek tudják, milyen aktívan fejlődik az esztétikai plasztikai sebészet Oroszországban. Ennek ellenére sok beteg érkezik Oroszországból az Ön párizsi Nescens Paris Spontini klinikájára. Mi vonzza őket?
A. M.: A családomnak orosz gyökerei vannak, de én jó ideje nem jártam Moszkvában, tinédzserként jöttem ide… Nagyon szokatlan számomra az új Moszkva – megváltozott nagyon. Ma ez a város lenyűgöző szépségében.
Ami az esztétikai plasztikai sebészetet illeti, sok orosz nő nagyra értékeli azt, amiről a párizsi iskola mindig is híres volt – ez egy természetes eredmény a világ által általában francia bájjal párosulva.
Ön maga milyen jelentést tulajdonít ezeknek a szavaknak?
A. M.: A szépség, a báj olyan fogalmak, amelyeket nagyon nehéz meghatározni. Ez egy nagyon finom eredmény, amely magával ragad a természetes szépséggel. A megjelenés árnyalatainak ez a kombinációja, amely egy nő szépségét kifinomulttá és megfoghatatlanná teszi. Hamis szerénység nélkül mondom: ezt elég nehéz elérni. Gyakran veszünk részt nemzetközi esztétikai plasztikai sebészeti kongresszusokon. Rendszerint a szakértők megvitatnak minden olyan technikát, amely lehetővé teszi az eredmények elérését. Véleményünk szerint ahhoz, hogy az arc természetesnek tűnjön, számos technikára, vagyis kombinált megközelítésre van szükség.
C. L.: A munka megkezdése előtt mindent alaposan kielemezünk. És talán több időt töltünk a műtét előkészítésével, mint más sebészek. Nemcsak a megjelenés elemzéséről, az anatómia sajátosságairól van szó, hanem néhány pszichológiai vonatkozásról is. Próbáljuk megérteni, mit akar a beteg. Ez lehetővé teszi, hogy olyan eredményt kapjon, amely megfelel neki.
De mi van akkor, ha a beteg kategorikus, sztereotípiáknak van kitéve?
C. L.: Természetesen a divat mindenkire hatással van. Például néhány páciensem, köztük az oroszországi is, enyhén megemelt orrhegyet szeretne. Ha az arc harmóniájához passzol, egyáltalán nem bánom. De a mi rendelőnkben soha nem megyünk együtt a pácienssel, ha a kívánsága elrontja az arcát.
A. M.: Sokan valóban élnek valamilyen sztereotípiával, nagyon fontos ezeket tanítani. Magyarázza el, mi a jó és mi a rossz. Ne kényszeríts ki semmit, hanem tájékoztass.
A sebész szaktudása és szakmai etikája a meghallgatás és a jó tanácsadás képességében nyilvánul meg.
Professzionális hozzáállása – különféle technikák elsajátítása – komoly felkészülést igényel. Franciaországban 14 évig tanulják a plasztikai sebészetet, nem kevesebbet?t
A. M.: Igen, a múlt század közepe óta Franciaország és az Egyesült Államok számít a legfejlettebb országnak a plasztikai sebészet oktatásában. Párizsban született meg számos forradalmi technika – például az SMAS lifting. A francia sebészek nemcsak kiváló képzettségükről, hanem kreatív hozzáállásukról is ismertek.
Stefan és én körülbelül 18 éve tanulunk. Franciaországban és az USA-ban is tanultunk. Nemcsak esztétikai, hanem helyreállító plasztikai sebészetet is végeztünk és végzünk. Gyakran végzek rekonstrukciós műtéteket a fülkagylón.
Számomra úgy tűnik, hogy ennek a két műtéti területnek a birtoklása egyfajta minőségi jegy. A rekonstrukciós sebészet a technológia és a kreativitás fejlődésének ad alapot, az esztétikai sebészet pedig a kifinomultság és a szépség fogalmát.
Napjainkban a különböző minimálisan invazív technikák aktívan fejlődnek. Például töltőanyagokat használnak az orr alakjának javítására. Az arcplasztika kiegészül a szálak bevezetésével. Mennyire illeszkednek ezek a technikák a természeti szépség filozófiájába? Milyen kíméletes technikákat használ a gyakorlatában?
C. L.: Az orrplasztikával foglalkozó szakemberként azt tudom mondani, hogy ha jó jelzések vannak az orr alakjának töltőanyagokkal történő korrigálására, akkor miért ne? A töltőanyagok meglehetősen sikeresen kitölthetnek egy kis üreget, vagy kissé megemelhetik az orr hátsó részét. Ez az eljárás azonban nem univerzális – csak a betegek 10% -ánál alkalmas. Véleményem szerint a műtét a biztonságosabb megoldás. Ezenkívül a modern orrplasztikát minimális szöveti trauma és meglehetősen rövid rehabilitációs időszak jellemzi. Itt már nem a csont elpusztításáról van szó, hanem alakjának megváltoztatásáról speciális eszközök segítségével. Például a púp eltávolításához olyan eszközt használok, mint például a mikromotor. A fölösleges szövetet „összenyomja”, akár egy gyaluforgács. Ez egy igazi forradalom a plasztikai sebészetben.
Honnan jött egy ilyen érdekes találmány?
C. L.: Törökországból. Sok török nő, akinek természeténél fogva meglehetősen nagy orra van, egy kis európai orrról álmodik. A kívánt eredmény eléréséhez, mielőtt az orrát „eltörni kellett”. A műtét utáni felépülés hosszú ideig tartott, és meglehetősen drága volt. A mikromotor megjelenése gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Egyébként ezt az eszközt eredetileg a fül-orr-gégészek használták a fülsebészeti beavatkozások során. Kissé módosították, és jelenleg az orrplasztikában használják.
Térjünk vissza a facelifthez. Mit mondhatunk ebben az összefüggésben a minimálisan invazív technológiákról?
A. М.: Nagyon értek a botulinum toxin és a hialuronsav injekcióihoz. Sőt, ezeken a területeken egyre több olyan újítás születik, amely segít az esztétikai eredmény természetessé tételében. Például a párizsi klinikákon a közelmúltban speciális fecskendős eszközökkel jól meghatározott mennyiségű Botoxot fecskendeznek be, és elkerülik az arcmaszk hatását.
Ugyanakkor én személy szerint kategorikusan ellenzem a szálak arcplasztikai használatát (tudom, hogy Oroszországban széles körben alkalmazzák az ilyen eljárásokat). Úgy gondolom, hogy a kapott eredmények nem igazolják az orvos erőfeszítéseit és a páciens elvárásait. Egyszer magam raktam fel a szálakat, és a pácienseim nagyon elégedetlenek voltak a hatás rövid időtartamával. Végül el kellett hagynom ezt a módszert.
Az orrplasztika és arcplasztika mely eseteit tartja a legnehezebbnek a sebész számára?
C. L.: Ha már primer orrplasztikáról beszélünk, akkor alighanem kevés a bonyolult eset. Nos, talán túl nagy púp vagy kissé ívelt orrhegy.
Azoknál a betegeknél, akik nem elégedettek az orr esztétikájával, gyakran előfordul az orrsövény görbülete. Ha az orrsövény nincs megfelelően kiegyenesítve (ami bizonyos készségeket igényel az orvostól), idővel az orr alakja rosszabbra változhat.
Az én gyakorlatomban a legtöbb nehézség általában a másodlagos orrplasztikához kapcsolódik – az orr átalakítása más sebészek beavatkozása után. Amikor a szeptum már sérült, túl sok szövetet távolítanak el, majd a páciens bordacsontjából implantátumokat kell alkalmazni. Meg kell oldani a légzés funkciójának helyreállításának problémáját, különben a személy folyamatosan szippant. Sajnos sok ilyen eset van.
A. M.: Az arcplasztika kapcsán számomra a legnehezebb olyan 60 év feletti betegekkel dolgozni, akik korábban nem gondoskodtak magukról, majd az arcplasztika mellett döntöttek. Néha problémák merülnek fel, ha ugyanazokat a szálakat, amelyek a bőr alatt maradnak, vagy fel nem szívódó töltőanyagokat használnak. Mielőtt Moszkvába indult, megműtött egy ilyen pácienst – a bőr alatt szálak és töltőanyagok maradványaival módosított szövetek konglomerátumait. Először mindezt el kellett távolítani, és csak ezután kellett elvégezni a műveletet.
És az utolsó, egészen hagyományos kérdés. Milyen irányba fejlődik a modern plasztikai sebészet?
A. M.: Amint azt már jeleztük, léteznek új, minimálisan invazív technikák és különféle technikai eszközök, amelyek nagyon jó és hosszú távú eredményt tudnak biztosítani a műtéti beavatkozás során. És hosszú gyógyulás nélkül!
Például egy igazi forradalom Európában a fülek számára készült speciális „klipek” feltalálása volt – a fülrepülés ellen. Örömteli az is, hogy az esztétikai plasztikai sebészet egyre hozzáférhetőbbé válik, és nagyon sok nő szépségét, fiatalságát, önbizalmát segíti megőrizni.
Szakértői vélemény
Oleg Soldatov, az EMC Aesthetic Clinic esztétikai sebésze. A Diamond Beauty Russia díj díjazottja a „Legjobb plasztikai sebész cérnaemeléshez” kategóriában
Nem értek egyet a cérnatechnológiák alacsony hatékonyságáról szóló véleménnyel. Sok éves gyakorlatom alapján bátran állíthatom, hogy az arc lágyrészeinek cérnaemelésének modern módszerei nagy hatékonyságot és az eredmény megfelelő időtartamát (akár két évig) mutatják. Természetesen, feltéve, hogy az eljárást helyesen és az egyéni jelzések szerint hajtják végre.
Egy orvosi látogatás, általános érzéstelenítés hiánya és néhány nap rehabilitáció – szerintem ilyen kényes természettel ez a technológia akár nagyon fényes esztétikai eredményt is tud adni!
Bizonyos esetekben elő kell készíteni a szöveteket a cérna emeléséhez – például a bőr sűrűségének növelésére irányuló eljárások végrehajtásához. Ezeket és más pontokat a konzultáció során részletesen megbeszéljük a pácienssel. Csak vezető európai gyártók felszívódó szálaival dolgozom – olyan anyaggal, amely minden szükséges szövettani vizsgálaton átesett. Ezek a szálak nemcsak a szövetek mechanikus feszesítését biztosítják, hanem erőteljes biorevitalizáló hatásúak is, serkentik az új kollagén termelődését. Vagyis jól megfiatalítják a bőrt, javítják a minőségét. Nem váltanak ki semmilyen kavargó változást.
A plasztikai sebészek (mellesleg nem csak a franciák, hanem az oroszok is) elégedetlensége a nem felszívódó szálak használatával függ össze. Az SMAS arcplasztika elvégzése során az ilyen anyagok valóban nehézségek forrásává válhatnak az orvos számára.
De ez semmiképpen sem ok a módszer egészének hiteltelenítésére. Ebben az esetben sok múlik a sebész készségén.