Miért van szükségünk a gerincvelőre, és milyen funkciókat lát el.
A gerincvelő egy hosszú agyvelő, amely az agytörzstől nyúlik ki, és majdnem a gerinc végéig ér. A bejövő és kimenő üzeneteket továbbítja az agy és a test többi része között. Ahogy az agyat a koponya csontjai védik, a gerincvelőt is a csigolyák védik.
Két idegköteg indul a gerincvelőből – a gerincvelői idegek. Ezek a kötegek motoros és szenzoros idegsejtek rostjait tartalmazzák, amelyek lehetővé teszik a gerincvelő és az agy számára, hogy irányítsák a test többi részét. A gerincvelő a gerinc hosszának körülbelül 75%-át foglalja el, de egyes idegrostok ennél is hosszabbak lehetnek. Csomójukat lófaroknak nevezik, mert hasonlít a ló farkára.
Az agy idegsejtek segítségével kommunikál a szervekkel, amelyek folyamatai a gerincvelőn haladnak keresztül. A gerincvelő elülső részében motoros idegsejtek találhatók, amelyek információt szállítanak az agyból az izmokba. A gerincvelő hátsó részén érzőidegsejtek folyamatai vannak, amelyek szenzoros információkat továbbítanak a végtagoktól az agyba.
A csigolyák találkozásánál lyukak vannak. Rajtuk keresztül gerincidegpárok lépnek ki, amelyek aztán elágaznak, plexusokat képezve. A perifériás idegek a plexusokból távoznak. Mind a gerincvelői, mind a perifériás ideg idegi folyamatok vegyes kötegei, mind a motoros, mind a szenzoros sejtek.
Egyes idegek nagyon vékonyak (kevesebb, mint 0,5 mm átmérőjűek), mások meglehetősen vastagok (több mint 2,5 cm átmérőjűek). Az ideggyökerek, a gerincvelői idegek, a plexusok és a perifériás idegek alkotják a perifériás idegrendszert.
A perifériás idegrendszerhez olyan idegek is tartoznak, amelyek támogatják az agytörzs és a belső szervek közötti kommunikációt. Ezek az autonóm idegrendszernek nevezett idegek szabályozzák a szervezet azon belső folyamatait, amelyek nem igényelnek tudatos kontrollt: a pulzusszámot, a légzésszámot, a gyomor által termelt sav mennyiségét és a táplálék emésztőrendszeren való áthaladásának sebességét.