Sugárbetegség, a sugárbetegség okai, megnyilvánulásai és kezelése

Mi a sugárbetegség, és miért fordul elő?

A sugárbetegség számos helyi és szisztémás rendellenesség kombinációja, amelyek a szervezetben a nagy dózisú sugárzás, pontosabban az ionizáló sugárzás sejtekre és szövetekre gyakorolt hatása következtében lépnek fel. Egy ilyen betegség a test számos részét érinti, beleértve a vérképző-, ideg-, emésztő- és endokrin rendszereket.

Az emberek minden nap kisebb-nagyobb mértékben érintkeznek ionizáló sugárzással. De kis adagok nem jelentenek veszélyt az egészségre. Ha az expozíció mértéke meghaladja az 1-2 cu-t. m évente, megnő a sugárbetegség kockázata.

A betegség akkor alakulhat ki, ha az ember egyszeri alkalommal nagy dózisú sugárzásnak van kitéve, vagy folyamatosan fokozott ionizáló sugárzás hatása alatt áll. Az egyszeri expozíció a következők eredménye lehet:

• ember okozta katasztrófa az atomenergia területén;
• nukleáris fegyverek tesztelése;
• sértések a teljes besugárzás során az onkológiai vagy hematológiai gyakorlatban.

Krónikus, hosszú távú expozíció fordulhat elő a sugárdiagnosztikai vagy intenzív osztályokon dolgozó munkavállalóknál.

A sugárbetegség kialakulásának mechanizmusa

Az alfa- és béta-részecskék, a neutronok, valamint a gamma- és röntgensugárzás káros hatással vannak a szervezetre. Több károsító tényező egyidejű hatása lehetséges a szervezetre. A sugárzás kóros elváltozásokhoz vezet sejt- és molekuláris szinten. Különösen a nagy dózisú sugárzás a lipidek, szénhidrátok és különféle szénhidrátvegyületek számos bomlástermékének megjelenéséhez vezet. Ennek eredményeként sugárzási toxémia alakul ki. Mindenekelőtt a különösen érzékeny struktúrák, köztük a csontvelő, az idegrendszer sejtjei, a belső elválasztású mirigyek és a limfoid szövetek kerülnek támadásba.

A sugárbetegség időben történő diagnosztizálása nehéz lehet a specifikus markerek hiánya miatt. 2020-ban azonban amerikai tudósok közzétettek egy cikket, amelyben azt javasolták, hogy új vérvizsgálattal néhány órán belül azonosítsák ezt a betegséget az expozíció után. Egy ilyen vizsgálat segít meghatározni a sugárterhelés mértékét és felmérni a toxicitás jelenlétét, ami fontos a további kezelési stratégia kiválasztásához.

Az akut sugárbetegség fő megnyilvánulásai

A sugárbetegség akut formája rendkívül gyorsan – jelentős sugárterhelés után perceken (ritkán – órákon) belül – alakul ki. A tünetek a következők:

• fokozott gyengeség;
• hányinger hányásba fordulva;
• súlyos szájszárazság;
• látássérültek;
• emésztőrendszeri zavarok (hasmenés);
• eszméletvesztés.

Ezzel párhuzamosan kékes erythema jelenhet meg a bőrön. Kiütések, viszkető területek és a nyálkahártya kifejezett égő érzése is előfordulhat.

Egy idő után megkezdődik a képzeletbeli jólét fázisa – a páciens egészsége normalizálódik. De minden elemzés többszörös eltérést mutat a normától. Ezenkívül a betegség egy kibővített klinika szakaszába kerül, amelyet a következők kísérnek:

• kopaszság;
• szinte minden szerv és szövet károsodása;
• a jólét éles romlása;
• növekvő gyengeség;
• éles nyomásesés;
• különféle vérzések (orr-, gyomor-bélrendszeri, intracerebrális);
• dermatitis, erythema, bőrhólyagosodás;
• oesophagitis, enterocolitis, valamint gastritis és hepatitis.

A betegséget gyakran bonyolítja bakteriális fertőzés hozzáadása.

A krónikus sugárbetegség tünetei

A betegség krónikus formájának tünetei a következők lehetnek:

• neurológiai rendellenességek (fejfájás, mentális zavarok, álmatlanság);
• az emésztőrendszer működési zavarai (étvágytalanság, keserű íz stb.);
• menstruációs zavarok;
• a meddőség megjelenése;
• csökkent libidó;
• számos kis vérzés megjelenése a nyálkahártyán.

A kezelés és a rehabilitáció módszerei

Ha a sugárbetegség akut formájáról beszélünk, a beteget steril dobozban helyezik kórházba. Megmutatják neki:

• az ágynyugalom szigorú betartása;
• rendszeres bőrkezelés;
• gyomor- és bélmosás;
• méregtelenítő kezelés sóoldattal és glükózpótló gyógyszerekkel;
• kényszerített diurézis;
• Plazmaferézis

Ha a sugárbetegség krónikus, vörösvértest- vagy vérlemezke-tömeg transzfúzióra van szükség. Az orvosok antibiotikumokat használnak a fertőző szövődmények megelőzésére.

Minden rehabilitációs tevékenységet álló körülmények között végeznek. A betegeknek fizioterápiát és terápiás gyakorlatokat kell végezniük.

Előrejelzések

A további szövődmények kockázatát, valamint a sugárbetegség után várható élettartamot elsősorban az expozíció intenzitása és időtartama határozza meg. Fontos szerepet játszik a beteg életkora, valamint más betegségek (akut vagy krónikus) jelenléte. Érdemes megjegyezni, hogy a sugárbetegség hosszú távú hatásai már a következő generációban is megnyilvánulhatnak, mutációkat, deformitásokat okozva.