hét. nov 11th, 2024

Zsenya régóta érezte, hogy más, mint a körülötte lévők. Nehezen kommunikál, teljesen érthetetlen, hogyan kezdjen el egy beszélgetést, hogyan változtasson valamit a megszokott életvitelén. Kinevették az iskolában, nem talált barátokat… Cikkek az interneten, könyvek, tesztek – Zsenya mindent tanulmányozott, amit lehetett, és végül rájött, hogy autista.

Április 2-án, az Autizmus Világnapja alkalmából a VK és a Dobro Mail.ru elindított, hogy az autista emberekről beszéljenek, javaslatokat tegyenek a velük való helyes kommunikációra és hatékony segítségükre. A kampány részeként Zsenya arról beszélt, hogyan tud élni, elfogadva önmagát és az autizmusát személyisége részeként.

A joghurttól a pszichológiáig

„Rögtön lefoglalom: nincs hivatalos diagnózisom. És nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy vonásaimnak más magyarázata is lehet. Noha sikeresek voltak az öndiagnosztikai tesztek, az autistákkal kapcsolatos tapasztalatok, akikkel sokkal jobban éreztem magam, mint a neurotipikusokkal, az autizmussal kapcsolatos olvasmányok – mindez már évek óta arra késztet, hogy autista vagyok.

Először 2013-ban tudtam meg az Asperger-szindrómáról, az autizmus egyik formájáról. Aztán elkezdtem érdeklődni az orvosi genetika iránt, tanulmányoztam az internetet és a végtelen oktatóanyagokat, hogy információt keressek a különböző betegségek öröklődési mechanizmusairól. Találtam cikkeket az autizmusról is.

Megkerestem a google-ban a szindrómák összes ismeretlen nevét. Aztán kerestem róluk anyagokat. Amikor információkat kerestem az Asperger-szindrómáról, egy csodálatos oldalra bukkantam, ahol sok történet volt az öndiagnózisról, sok történet arról, hogy az emberek bizonyos megnyilvánulásaikban hogyan ismerték fel magukat, tudatosultak a tüneteikben. És ezeknek az embereknek sok története visszhangra talált bennem.

Azt gondolom, hogy az én esetemben az autizmus megnyilvánulásának fő jellemzője az, hogy különleges érdeklődési köröm van. Ha szenvedélyes vagyok valami iránt, ez az érdeklődés a megszállottságommá válik. És szó szerint ezeknek az intenzív hobbiknak élek. Nagyon szeretek új információkat megtudni arról, ami érdekel. Még ha joghurtot gyártó cégekről is van szó, nekem voltak ilyen hobbim. Szeretem élvezni az új váratlan tényeket, szeretem megosztani ezeket az információkat másokkal, vagy jegyzetek készítésével manipulálni.

A szakválasztást is hobbimra – a pszichológiára – hagyatkozva közelítettem meg. Jelenleg a Klinikai Pszichológiai Kar 4. éves hallgatója vagyok, a közelmúltban gyermekneuropszichológiai diagnosztika és korrekció szakon szereztem pótképzettséget.

Sokszor voltam gyakorlaton, ami a speciális igényű gyerekekkel való foglalkozást jelentette. És bár nem vagyok hivatalosan alkalmazott, még most sem tudom elképzelni magam ezen a tevékenységi körön kívül.

„Ülj le a sarokban, nézz egy pontot”

Az autizmushoz kapcsolódó egyéb jellemzőim is vannak, hol nélkülük. Például katasztrofálisan nem szeretem a napi rutin és a környezet változásait. Ugyanazt az utat járom, ugyanazokat a kávézókat látogatom és ugyanazokat az ételeket eszem bennük, ugyanazzal a módszerrel oldom meg a problémákat, mint amit találtam, és ennyi, nincs szükségem másokra.

A szociális szférában igazából nekem is elég sok nehézségem van. Nehezen tudok közel kerülni más emberekhez, hogy közös témákat találjak a velük való beszélgetéshez. Könnyen tudok kommunikálni az osztálytársakkal a szakkörhöz kapcsolódó témákban. A diagnózis és a gyógykezelés során tudok beszélni a gyermekkel. A gyermek szüleinek elmondhatom a diagnózis eredményeit, és javaslatokat tehetek a végrehajtásra, a gyermek kognitív, érzelmi és szociális szférájának kialakulásának jellemzői alapján. Előadást tarthatok a dolgozatom témájában.

És csak gyere fel és kezdj el beszélni… Hogyan? Miről? Nagyon elveszett vagyok, nem tudok rájönni, hogyan forduljak egy másik emberhez, hogyan folytassak vele egyszerű beszélgetést „az életről és mindenről”.

Nem autista ismerőseim közül egyedül a legjobb iskolai barátom és a férjem meséltem az autizmussal kapcsolatos feltételezéseimről. Egy barátja nem fogadta el ezt a tényt, álláspontját így magyarázta: „Az autisták hülyék, leülnek a sarokban, néznek egy pontot… Nem, nem lehetsz autista, teljesen normális ember vagy! Vannak furcsaságaid, de kinek nincsenek?”

Férjem figyelmesen hallgatott, keresett információkat, elolvasott egy csomó forrást az autizmussal kapcsolatban, és egyetértett az álláspontommal (arról, hogy sok autizmussal élő felnőttnek miért kell magának is tájékozódnia a diagnózisáról – olvasható az alábbi interjúban egy szakértővel. kb. szerk.). Senki más nem tudja – egyszerűen nem tartom szükségesnek, hogy a körülöttem lévőknek elmondjam ezt.

Beletörődött a furcsaságaimba

De kommunikálok más autista spektrumzavarral küzdő emberekkel. Van egy konferenciánk, ahol gyakran megvitatjuk a sajátosságainkkal kapcsolatos kérdéseket, vagy benyomásokat cserélünk érdeklődési körünkről – igen, csak hatalmas üzeneteket írunk arról, amit szeretünk. Nagyon jól érzem magam ott. És a problémák megbeszélése után gyakran érzem, hogy támogatást kapok mind magam, mind más srácok felé. Nagyon jó, ha mások megértenek téged.

De az iskolában voltak nehézségek – elnézést kérek, teljes horror volt. Gyakran kigúnyoltak olyan apróságok miatt, mint a sétám. nem is akarok emlékezni rá…

Sokkal jobban érzem magam az egyetemen, főleg a szakterületemen – osztálytársaim megbékéltek furcsaságaimmal, szívesen megosztanak velem minden érdekes könyvet, cikket a szakterületünkről.

Megbeszélik velem a feladatokat, ők maguk próbálnak bekapcsolni a beszélgetésbe, meghívnak magukhoz, meghívnak a szünetekben egy kávézóba, tudván, hogy nehezen kezdem el a kommunikációt, nem veszik fel. egy hely a közönségben, ahol mindig ülök. Általánosságban elmondható, hogy most egy nagyon klassz csapatom van!

Sőt, amikor rájöttem, hogy autista megnyilvánulásaim vannak, személy szerint könnyebbé vált. Óvatosabb lettem és törődtem magammal és a szükségleteimmel. Például elkezdtem több időt szentelni az érdeklődéseimnek. Mert végre rájöttem, hogy ez igazán boldoggá és pihentetővé tesz, és miért ne töltené ezzel a szabad órámat ahelyett, hogy valami kevésbé kellemes és hasznos dologgal foglalkoznék?

– Miért van ilyen vastag lencsék a szemüvegükben?

Ami a kezelést illeti: sem gyerekkoromban, sem serdülőkoromban nem figyelt meg pszichiáter, és senki sem segített. Bár már akkor is voltak gondok, a szüleim féltek, hogy felvesznek a nyilvántartásba, és emiatt az egész életem tönkremegy. Megértem, hogy vannak autista gyerekek, akiknek sokkal kifejezettebb megnyilvánulásai vannak, mint az enyém. De személy szerint tudtam magamon segíteni.

Ami a szakmai segítséget illeti, számomra úgy tűnik, hogy hazánk diagnosztikai és segítségnyújtási rendszere rettenetesen szenved. Kevés ember rendelkezik az autizmus szűrésére és diagnosztizálására szolgáló eszközökkel. A korrekciós és terápiás segítség pedig ebben az irányban és az egész világon, mondjuk, semmiképpen sem segít. Sok korrekciós módszer szó szerint megtöri a gyermek pszichéjét.

Soha nem hallottam még autista felnőttek pszichoterápiás támogatásáról sem. Nem találtam információt a pszichoterápia egyetlen olyan területéről sem, amely segítené a felnőtt autista embereket problémáikkal. Egyáltalán. Egyáltalán.

Ha azonban konkrétan hazánkat vesszük, úgy tűnik, itt sincsenek felnőtt autista emberek. Sok gyermek, akinek ez a diagnózisa, csodával határos módon „meggyógyul” 18 éves korára, ha elég szerencséje van ahhoz, hogy jól alkalmazkodjon, vagy skizofrénia spektrumzavarban szenvedővé „változzon”.

Ami az egész társadalmat illeti – hogy a körülöttük élők hogyan fogadják vagy nem fogadják el az autizmussal élőket – elég nehéz megítélnem. Metropoliszban élek: vannak olyan oktatási intézmények, amelyek aktívan gyakorolják a befogadást. Ráadásul a város infrastruktúrája jobban illeszkedik azok számára, akik rosszul látnak és nehezen mozognak.

És általában az emberek közömbösebbek másokkal szemben, és nem figyelnek az idegenek viselkedésének és megjelenésének néhány incidensére. Természetesen a kisvárosokban és a vidéki területeken más a helyzet.

És ahhoz, hogy általánosságban nagyobb legyen az elfogadás, azt hiszem, gyerekkoruktól fogva el kell mondanunk a srácoknak, hogy mindannyian mások vagyunk, és egyesek számára a test és a psziché teljesen másként is elrendezhető.

Például egy ideig gyakorlaton voltam egy óvodában, egy látássérült és vak gyerekek csoportjában. Emlékszem, sétálni vittük őket, ahol más csoportokból származó srácokkal találkoztak. Így hát az egészséges gyerekek gyakran kérdezték a kórtermeinkről: „Miért van ilyen vastag lencse a szemüvegükben?”, „Miért nyúlnak hozzá mindenhez, még a játékaimhoz is?”.

A tanár és én azt mondtuk, hogy „fáj a szemük, és nem látnak jól, ezért megtanulják a kezükkel tanulmányozni a körülöttük lévő világot”. A gyerekek soha nem reagáltak negatívan ezekre a magyarázatokra. Ellenkezőleg, rokonszenvvel bántak a javítócsoport srácaival, segítettek velünk sétálni, fogták a kezüket, és elmondták, mi történik körülöttük.

Úgy gondolom, ha sok embernek gyerekkora óta hasonló tapasztalata lenne a speciális igényű gyerekekkel való érintkezésről, akkor nem ijesztenénk meg senkit, és mindenhol könnyebben kezelnének bennünket.

Talált munkát és egy szeretett embert

Jómagam is sok hobbim van. Fő hobbim a szakterületem. Minden szabadidőmet neki szentelem. Szeretem a pszichológiai munka új technikáit tanulmányozni, cikkeket olvasni az agy és a psziché felépítéséről.

Szintén most rajongok a japán „Attack on Titan” című alkotásért – többször is átnéztem már az animét, nagyon várom az utolsó részt! Nagyon szeretem a cselekményt, annak ellenére, hogy sikerült fejből megtanulnom.

Az ásványtan is érdekel. Gyakran olvasok különféle ásványok tulajdonságairól, csodálom fényképeiket, és arról álmodom, hogy otthon gyűjtöm őket. A kedvenc ásványaim azok, amelyek szép köb alakúak.

Szeretem a rágcsálókat is, főleg a patkányokat. Régebben informatív posztokat írtam a különböző patkányfajtákról, és illusztrációkat rajzoltam nekik ezekkel a megható állatokkal.

Hobbiból – szeretek rajzolni, hímezni, horgolni. Nagyon szeretek kézzel csinálni dolgokat – mondjuk ez az egyik társadalmilag elfogadható megnyugvásom.

Azt hiszem, jól alkalmazkodtam a társadalomban, és megtanultam vigyázni magamra – legalábbis (sajnos nem minden autista gyerek rendelkezik ilyen képességekkel). Sikerült megtalálnom a magamnak megfelelő kedvest és szakterületet – amennyire csak lehetett. És nagyon jól érzem magam, egészségesen.

Talán vannak olyan szempontok, amelyeket szeretnék korrigálni – például a kommunikáció képtelensége vagy a hangokra való érzékenység. De nem „kigyógyítanám” magam teljesen. jól érzem magam!”

Súgó

Az autizmus betegség?

Nem, ez egy fejlődési rendellenesség, amely az ember életében végig fennáll. Nem tudnak megbetegedni és megfertőzni valakit. Az autizmussal élő emberek nehezen tanulnak, kommunikálnak és kommunikálnak másokkal, másképp érzékelik a körülöttük lévő világot. Ezt a rendellenességet nem lehet tablettákkal gyógyítani, de a szakemberek hozzáértő támogatásának köszönhetően az autista emberek sokat tanulhatnak és feltárhatják tehetségüket.

EGY KOMMENT

„Az autista emberek általában őszinték”

Olga Vainshtok, a Meztelen Szív Jótékonysági Alapítvány sajtószolgálatának vezetője

Miért diagnosztizál sok autista felnőtt önellenőrzést? Ennek az az oka, hogy sok orosz városban nem könnyű feladat az autizmus diagnózisa. Hiszen nincsenek olyan laboratóriumi vizsgálatok – például vérvétel, ultrahang, MRI vagy CT alapján –, amellyel megállapítható lenne az autizmus.

Gyermekeknél a diagnózist orvosok és pszichológusok állítják fel a gyermek megfigyelése és a szüleivel folytatott interjúk alapján. Kiderül, hogy minden a szakemberek tudásán múlik. Vannak, akik nem rendelkeznek a megfelelő besorolással – valószínűleg rossz diagnózist állít fel.

Ezért a gyerekeknél az autizmus helyett más diagnózisok jelennek meg a kártyákon: például értelmi fogyatékosság, születési trauma következményei, skizofrénia, szervi agykárosodás stb.

Problémák vannak a felnőttekkel is – nagyon kevés 18 év feletti ember rendelkezik hivatalosan autizmus diagnózissal Oroszországban. Például Szentpéterváron az Egészségügyi Bizottság szerint 2019-ben 11 felnőtt autista volt.

Kezdetben az autizmust gyermekkori diagnózisnak tekintették, majd felnőttkor után egy személynél értelmi fogyatékosságot állapítottak meg. A tudomány ma már köztudott, hogy az ember autizmussal születik és egy életen át él.

A problémák ugyanazok: nincs annyi szakember hazánkban, aki rendelkezik a szükséges minősítéssel.

Olyan sokan diagnosztizálják magukat speciálisan erre a célra kialakított tesztek alapján. Természetesen nem helyettesítik a csak szakembertől szerezhető orvosi diagnózist. De a legtöbb esetben az öndiagnosztizáló emberek megerősítést kapnak az orvosoktól.

Az autista emberek általában őszinték, így a tesztkérdésekre adott válaszaik megbízhatóak.

HASZNOS

Korrekt módon kommunikálunk!

A Meztelen Szív Jótékonysági Alapítvánnyal együtt számos olyan szabályt készítettünk, amelyek segítenek az ASD-vel (autismus spektrum zavarokkal) küzdő emberekkel való kapcsolattartásban.

1. Legyen barátságos

Az ASD-vel élők szeretnek kommunikálni, de egyesek számára ez nehéz lehet. Támogassa a személyt – legyen nyugodt, türelmes, ne beszéljen túl gyorsan. Hagyja, hogy a beszélgetőpartner jól érezze magát, amikor Önnel beszél.

2. Beszélj felnőttekkel – felnőttként

Koncentrálj az ember életkorára, ne a vonásaira. Etikátlan úgy beszélni a felnőttekkel, mintha gyerekekkel beszélnénk.

3. Ne félj viccelni

Sok ASD-s ember szeretne nevetni, és jó a tréfálkozás. Néhány ember azonban nehezebben érti a humort. Összpontosítson a beszélgetőpartner reakcióira – ez segít izgalmassá és pozitívvá tenni a beszélgetést.

4. Csevegés

Néhány autista ember nem beszél beszélt nyelvet. Ez nem jelenti azt, hogy nem akarnak beszélni, vagy nem értik a beszédet. Csupán arról van szó, hogy kényelmesebben használnak képeket, azonnali üzenetküldőket vagy hangüzeneteket. Kérdezd meg az illetőt, mi a kényelmesebb neki.

5. Ne rohanjon

Sok autista egy kicsit tovább tart a válaszadáshoz. Szünet, hogy a személy könnyebben folytathassa a beszélgetést. Próbáld meg elkerülni a túl hosszú kifejezéseket.

6. Légy tapintatos

Sokan hajlandóak megosztani, hogy az autizmus hogyan befolyásolja a világról alkotott felfogásukat, és vannak, akik senkivel sem beszélik meg diagnózisukat. Legyünk óvatosak, legyen mindenkinek joga a személyes térhez és a személyes adatok védelméhez.

7. Tartsa tiszteletben a személyes határokat

Egyes autista emberek érzékenyebbek az érintésre. Ha valaki kezet nyújt Önnek egy találkozón, akkor kényelmes neki így üdvözölni. Ha nem, akkor közvetlenül megkérdezheti, hogy megfelelő-e egy kézfogás vagy egy ölelés.

8. Legyen egyszerű

Figyelje a beszélgetőpartner reakcióit – bizonyos esetekben jobb, ha nem használ idiómákat és metaforákat. Lehet, hogy beszélgetőpartnere nem érti az ilyen kifejezéseket.

9. Ne csapj zajt

Vannak, akik élesebben érzékelik a világot, és sokunk számára megszokott érzések túl erősnek vagy akár fájdalmasnak tűnhetnek számukra. Ez a hangos és váratlan hangokra vonatkozhat.

10. Folyékonyan beszéljen

Az autista emberek szeretnek csak beszélgetni, és nincsenek különösebb tabutémáik. Valaki bármilyen beszélgetést támogathat, de valakinek ez egy kicsit nehezebb feladat. Csak légy érzékeny.


Olvassa el is:
Parfüm randevúzáshoz, tökéletes illat egy romantikus randevúhoz
Vénás fekély
Diétás mítoszok
Az edző azt ad tanácsot, hogyan őrizd meg alakod az ünnepek alatt
Hogyan segít megbirkózni a betegséggel az osteochondrosisos gimnasztika
Oscar díj 2019 legjobb férfi megjelenés
Cirrózisos tüdőtuberkulózis
Melyik énekesnő lett a Dior ház nagykövete
Az alkohol javíthatja a memóriát
Otthoni edzések. Hula karika + súlyzók = eredmény
Tesztelés a szerkesztőségben, micellás samponok
10 manikűrötlet szilveszterre
A liszt az asztma oka
A férfiak 6 legjobb hibája az egészségükkel kapcsolatban
Hogyan válasszunk pedikűr készletet
Egyszerű jógagyakorlatok a lábak karcsúsításához, komplex kezdőknek
A zöldségdiéta a legjobb választás a nyárra
Kiderült, hogy a repülőgép fedélzetén a négy legveszélyesebb étel az étrendben
Fitness karcsú térdekhez, egyszerű gyakorlatok sorozata
Miért szárítja rosszul a haját