Az érelmeszesedés elméletei

Az érelmeszesedés sokfélesége

A klinikai gyakorlat legszembetűnőbb példái a szíverek érelmeszesedése és a szívkoszorúér-betegség (CHD), az agyi érelmeszesedés kialakulása. A szívkoszorúerek érelmeszesedésének legfélelmetesebb szövődménye a szívinfarktus, és az agyi erek vérellátásának zavara stroke kialakulásához vezet.

A szívkoszorúér-betegség kialakulása a szívkoszorúerek ateroszklerózisos elváltozásain alapul, ami a szívizom alultápláltságához vezet. A szívkoszorúerek súlyos beszűkülése vagy az ér lumenét teljesen elzáró thrombus kialakulása a szívizom területén lévő sejtek pusztulásához és szívroham kialakulásához vezet.

Az agyat ellátó erek ateroszklerózisa gyakrabban fordul elő 60 év felettieknél. Az agyi erek ateroszklerotikus elváltozásainak klinikai megnyilvánulásai az encephalopathia, memóriazavarok, figyelemzavarok, demencia és pszichózis. A krónikus vérellátási elégtelenséget gyakran bonyolítja a stroke. Az agyi erek ateroszklerózisa az ischaemiás stroke oka. A stroke az agyi keringés akut megsértése. A kóros folyamat lokalizációjától függően az agy bármely részében kialakulnak a megfelelő neurológiai tünetek.

Ateroszklerotikus elváltozások gyakran megtalálhatók az aortában, a veseartériákban, a mesenterialis artériákban (a belek és a gyomor vérellátása), a pulmonalis és a perifériás artériákban is. Az aorta atherosclerosisának legfélelmetesebb szövődményei a hasi aorta trombózisa és a lábak gangrénája.

Az emésztőrendszer szerveit ellátó erekben bekövetkező ateroszklerotikus elváltozások a gyomor-bél traktus működésének zavaraiban nyilvánulnak meg. Az ischaemiás károsodás ezekben az osztályokban hipotenzióhoz és bélelzáródás kialakulásához vezet. Talán a diszbakteriózis kialakulása és a felszívódási zavar jelei (felszívódási zavar). Ezen artériák atherosclerosisának súlyos szövődménye a bélfal infarktusa.

A veseerek ateroszklerózisának egyik megnyilvánulása a renovascularis hipertónia. Súlyos szövődmény a veseartéria trombózisa, amely sebészeti beavatkozást igényel.

Az érelmeszesedés elméletei

Már a múlt század elején az orosz tudós, N.N. Anichkov állatkísérletekkel megerősített elméletet fogalmazott meg a lipidek vezető szerepéről az artériák érfalában bekövetkező ateroszklerotikus változások kialakulásában. Ő volt az első, aki felvetette azt az elképzelést, hogy az atheroscleroticus érelváltozások patogenezisében a főszerep a koleszteriné. Ezt az elméletet nevezhetjük a lipoprotein beszűrődés elméletének (koleszterin elmélet).

Az elmélet röviden a következőképpen fogalmazható meg: „koleszterin nélkül nincs érelmeszesedés”. Az exogén koleszterin, azaz az élelmiszerből származó koleszterin hatásának tényén alapul. Ezt a hipotézist alátámasztotta az a tény, hogy az atherosclerosis fő szubsztrátjának, az atherosclerosis plakknak az artériákban történő kialakulása az állatkísérletekben aktívan megtörtént, amikor nagy dózisú koleszterint vittek be a laboratóriumi állatok táplálékába.

Ez azt jelenti, hogy feltételezik, hogy a kialakuló alimentáris hiperkoleszterinémia – a koleszterintartalom növekedése a véráramban – hozzájárul a koleszterin lerakódásához az artériák intimájában (belső falrétegében). Ennek az elméletnek sok támogatója volt és van ma is. Az exogén koleszterin (ételekkel történő bevitel) szerepe azonban, ahogyan azt jelenleg hiszik, nem olyan jelentős.

Számos további elmélet létezik az artériák ateroszklerotikus elváltozásainak előfordulásáról. Ide tartozik az antioxidáns rendszer rendellenességeinek elmélete, az autoimmun/gyulladásos elmélet, a fertőzések elmélete, a hámműködési zavarok elmélete és számos más. Ezek az elméletek eltérhetnek a betegségek kóros láncolatát kiváltó folyamatok szakaszában. A jövőben, amint azt számos tanulmány mutatja, ez a folyamat nem megy végbe a koleszterin bizonyos frakcióinak részvétele nélkül. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a koleszterinnek csak 20%-a származik élelmiszerből, a fennmaradó 80% szintetizálódik az emberi szervezetben különböző szervekben. Az összes szintetizált koleszterin körülbelül 50%-a a májban képződik.

Az érelmeszesedés biokémiája

N.N. Anichkov az ateroszklerotikus plakkok kialakulásának és bomlásának folyamatait tanulmányozta, amelyek a betegség fő szubsztrátja. Később, a biokémia területén szerzett ismeretek felhalmozásával megerősítették a koleszterin szükséges részvételével kapcsolatos elképzeléseket a kóros folyamat kialakulásában. Vizsgálták a monociták, limfociták, simaizomsejtek részvételét az ateroszklerotikus plakkok kialakulásában. A gyulladásos mediátorok (citokinek), az enzimek és sok más, a plakk növekedését elősegítő biológiailag aktív molekula hatása is bizonyított.

A kutatások után világossá vált, hogy a koleszterin fő hordozójának számító kis sűrűségű lipoproteinek (LDL, „rossz koleszterin”) natív (eredeti) molekulái oxidációjuk után atherogénné válnak, azaz hozzájárulnak az érelmeszesedés kialakulásához. . Ez az oxidált LDL, amely a makrofágokban található, amelyek az artériák ateroszklerotikus elváltozásaiban lévő monocitákból származnak. Úgy gondolják, hogy a natív LDL oxidációja és a makrofágokhoz való kötődése az a szakasz, amikor az oxidált LDL serkenti a makrofágok koleszterin felvételét, és az utóbbiak lipidekkel teli habsejtekké alakulnak.

Vagyis azt mondhatjuk, hogy a habsejtek az artériás erek ateroszklerotikus változásainak morfológiai jelei. Miután a makrofágok koleszterinnel terhelt habsejtekké alakultak, elpusztulnak, és a plakkok tartalma a környezetbe kerül. Ez az a tényező, amely az artériák érrendszerének elzáródásához vezet.

Röviden: a „rossz” koleszterin oxidáció után olyan sejtekhez kötődik, amelyek normális esetben „rendező” szerepet töltenek be, és a salakanyagok (makrofágok) elpusztításával foglalkoznak. Az LDL-hez való kötődés után „koleszterinzsákokká” alakulnak, ezáltal növelve az ateroszklerotikus plakkok kialakulásának kockázatát.

Az érelmeszesedés modern nézetei

Kísérleti adatok, úgy tűnik, meggyőzően igazolták az atherosclerosis kialakulásának tápanyag-infiltrációs elméletét. A betegség okainak további vizsgálata során azonban világossá vált, hogy nem mindig a koleszterin feleslege, amely az étkezés után fellép, az ateroszklerózisra jellemző változások kialakulásához vezető tényező. Új adatok alapján elmondható, hogy nemcsak maga a hiperkoleszterinémia játszhat vezető szerepet a patogenezisben, hanem a kis sűrűségű lipoproteinek, a nagy sűrűségű lipoproteinek metabolikus folyamatainak megsértése, ezek egyensúlya az emberi szervezetben, ill. károsodott receptorműködés.

Jelenleg számos tudós „koleszterin-elméletét” bírálja, de a lipidek szerepe az atheroscleroticus folyamatok kialakulásában tagadhatatlan, és a különféle elméletek „benőttek” számos új tudományos adattal. Úgy tartják, hogy a koleszterin szintje nem annyira a bevitelétől, hanem a felszívódási képességétől függ. Ezt viszont azokon a sejteken elhelyezkedő receptorok munkája határozza meg, amelyekbe a koleszterin bejut. Ugyanakkor az oxidált LDL jelentőségét az érelmeszesedés kialakulásában számos laboratóriumi vizsgálat igazolja. Vérszintjük szignifikánsan megemelkedik koszorúér-betegségben és szívinfarktusban szenvedő betegeknél.

A laboratóriumi gyakorlatban széles körben alkalmazzák a betegek lipidstátuszának tanulmányozására különböző, aterogén és antiatherogén tulajdonságú koleszterinfrakciók meghatározására szolgáló módszereket. Vizsgálják a koleszterint hordozó részecskék tartalmát és arányát, valamint az ezeket alkotó fehérjéket. A károsodott lipidanyagcserével összefüggő betegségek diagnosztizálásának fontos eleme a lipidek elektroforetikus elválasztása és a kis sűrűségű lipoproteinek részecskeméretének vizsgálata. A kis LDL-t tartják a leginkább aterogénnek.

Jelenleg az a vélemény alakult ki, hogy e patológia kialakulásának fő mechanizmusai/tényezői a következők: genetikai hajlam, az artériák intimának állapota, a lipidek és receptoraik metabolizmusának zavarai. Nyilvánvalóan az atheroscleroticus elváltozások kialakulásához számos tényező jelenléte szükséges, beleértve a hiperkoleszterinémiát.

Tehát az atheroscleroticus folyamat patológiás fejlődési láncolata még nem állapítható meg pontosan, ez további tudományos kutatások tárgya. A károsodott lipidanyagcserével összefüggő betegségek vizsgálatában a biokémia, molekuláris biológia és orvosi gyakorlat eredményein alapuló új adatok felhalmozásával az érelmeszesedés területén is számíthatunk hírekre.