Miért nem részeg mindenki eszméletlenségig

Emlékezett néhány beszélgetésre másokkal a buli elején, de aztán mintha leomlott volna egy vakfüggöny.

Hol volt még tegnap? Honnan származik ez a pecsét a kezén? Ki vette ezt a pizzát? És ki ez a férfi mellette?

„Számomra ez az egész nagyon furcsának tűnt… Mi folyik itt? Igyekeztem ennek semmi jelentőséget nem tulajdonítani, mindent humorral kezelni… Normálisnak tűnt – na, de mi? Semmi különös – emlékszik vissza most.

Hepolának rendszeresen és meglehetősen korán volt ilyen memóriavesztesége. „Gyakran olyan volt, mint valami csapda, amibe beleestem. Az ajtók kinyíltak alattam, és másnap reggel valahol máshol ébredtem” – mondja.

Eközben az alkoholfogyasztás miatti emlékezetkiesés súlyos dolog, amely a jövőben katasztrofális következményekkel fenyeget.

Egy bizonyos időpont után Hepola összes emléke egyszerűen törölve lett. Egyes embereknél, akik ugyanezt tapasztalják az alkohol miatt, a memóriavesztés nem olyan teljes, hanem töredezettebb, amikor csak néhány epizód veszett el a történtekből.

Hepolának sokáig nem volt gondja állandó memóriazavaraival. Most, visszaemlékezve arra az időre, megérti, hogy az alkohol tönkretette kapcsolatát egy szeretett személlyel – ezt írja le könyvében.

Ha ez a történet ismerősnek tűnik, az azért van, mert meglepően gyakori az ilyen típusú memóriavesztés.

Egy tanulmány szerint a becslések szerint a főiskolás korúak több mint fele tapasztalta ezt alkoholfogyasztás közben. Egy másik, több mint 2000 középiskolát nemrégiben végzett fiatal férfi és nő körében végzett felmérés szerint 20%-uk itta magát eszméletlenül az elmúlt hat hónapban.

„Csak 15 évvel ezelőtt ez még nem számított általános jelenségnek” – mondja Aaron White, az Egyesült Államok Nemzeti Alkohollal való visszaélést és alkoholizmust vizsgáló intézetének munkatársa.

White pályafutása nagy részét az ittasság miatti eszméletvesztés eseteinek tanulmányozásának szentelte. „De most már tudjuk, hogy sok embernek vannak ilyen memóriazavarai.”

A tudósok egyre többet tanulnak ennek a jelenségnek az okairól, valamint arról, hogy valaki miért hajlamosabb a memóriavesztésre. Az ilyen ismeretek segítenek az embereknek megérteni, mi történik velük, és megpróbálják megelőzni számos negatív következményt.

Egy ideig azt hitték, hogy csak az alkoholisták isszák magukat eszméletlenül. Azonban egy sor kísérlet (etikailag kétes, amit ma lehetetlen lenne elvégezni) meglepő dolgok felfedezéséhez vezetett.

Az 1960-as évek végén egy Donald Goodwin nevű kutató alkoholista önkéntesekből álló csoportot toborzott kórházakból és munkaügyi központokból, hogy kiderítsék, mi történik, ha egy ivó emlékét törlik.

Goodwin azt találta, hogy 100 alkoholista közül több mint 60 tapasztalt rendszeres emlékezetkiesést: néhány teljes, néhány töredékes.

Kiderült, hogy az eszméletlenségre hajlamosak egészen épeszűen és következetesen tudnak viselkedni: például ivás után a vizsgálat alanya nem mutat semmilyen jelet az úgynevezett pillanatnyi memória megsértésére, sőt képes egyszerű számítások elvégzésére. Fél óra elteltével azonban elfelejt mindent, ami vele történt.

A következő kísérletekben Goodwin inni adott a whiskyt fogyasztóknak (mindegyik körülbelül fél litert ivott négy órán keresztül), és olyan emlékezetes helyzeteket mutatott be, amelyekre egy józan ember később könnyen emlékszik.

Egy alkalommal pornófilmeket mutatott nekik, majd részletes kérdéseket tett fel a látottakkal kapcsolatban.

Egy másik alkalommal forró serpenyőt tartva a kezében megkérdezte az alanyoktól, hogy éhesek-e. Miután válaszoltak, azt mondta, hogy egy döglött egér van a serpenyőben, fedővel letakarva.

Fél óra elteltével a részeg alanyok mindezt elfelejtették, és másnap már nem emlékeztek semmire. Néhány perccel később azonban emlékeztek a történtekre, bizonyítva, hogy a rövid távú memóriájuk működik.

Bár ezeket a vizsgálatokat alkoholisták körében végezték, megnyitották az utat annak megértéséhez, hogy azok, akik nem szenvednek alkoholizmustól, hogyan viselkednek emlékezetvesztés közben.

Donald Goodwin munkája a mai napig nagymértékben hasznos, részben azért, mert a mai tudósok etikai okokból nem adhatnak alkoholt az embereknek, hogy memóriazavart idézzenek elő.

Most főleg kérdőívekre hagyatkoznak, amelyek arra vonatkozó kérdésekből állnak, hogy mi történt egy személlyel a múltban.

Mi történik az agyban, ha a memória teljes darabjai elvesznek?

Úgy vélik, hogy ilyen esetekben a hippokampusz, az agyrendszer azon része, amely többek között az emlékezet megszilárdításáért, azaz a rövid távú memória hosszú távú emlékezetté alakításáért felelős. (így keletkeznek az emlékek) átmenetileg megszakad.

Azok az emberek, akiknek a hippokampusza sérült, megfosztják az emlékalkotás képességétől.

Ily módon az alkohol leállítja az agy azon részeit, amelyek fontosak egy adott időhöz vagy helyhez kötődő epizodikus emlékek létrehozásához – magyarázza White, aki a rágcsáló agyában sejtszinten vizsgálja a folyamatot.

„Úgy gondoljuk, hogy az alkohol elnyomja a hippokampuszt, ami ennek következtében egy ideig nem tudja „rögzíteni” az események láncolatát” – mondja. „Olyan, mint egy üres folt a szalagon.”

White megállapította, hogy patkányoknál bizonyos adag alkohol lehetővé teszi az agy működését, de a nagyobb adagok teljesen kikapcsolják.

Ugyanakkor az agy két másik fontos területe, amelyek tájékoztatják a hippokampuszt arról, hogy mi történik, szintén elnyomódik, amikor iszunk – magyarázza White. Ezek a homloklebenyek, amelyek a környező valóság érzékeléséért, a beszéd és az emlékezet irányításáért felelősek, valamint az amygdala, amely veszélyre figyelmeztet.

Kockázati tényezők

Most már többet tudunk a memóriazavarokat okozó egyéb tényezőkről. Ezek közé tartozik az alkoholfogyasztás éhgyomorra, vagy amikor állandóan nem alszik eleget.

Van még egy tényező: minél gyorsabban fogyaszt alkoholt, annál gyorsabban emelkedik a vérszintje. Úgy tűnik, hogy a 0,20 és 0,39% közötti szintek olyan memóriavesztést okoznak, hogy az ember egyáltalán nem emlékszik semmire.

Ez a szint 15 vagy több szabványos brit ital elfogyasztásával érhető el négy órán belül (az elérési arány az ivó súlyától és nemétől függ).

A vér alkoholszintje azonban nem magyarázza meg, hogy valaki miért veszíti el az emlékezet teljes darabjait, és valaki (aki ugyanannyit iszik) egyáltalán nem szenved ettől.

Egy 2016-os tanulmány, amelyet Ralph Hingson (szintén a National Institute for the Study of Alkohol Abuse and Alcoholism) vezetett, számos választ kínál.

„Szerepet játszik az, hogy egy személy milyen gyakran ittas az előző hónapban, valamint, hogy dohányzik-e, vagy egynél több pszichotróp szert szed” – mondja Hingson.

A memóriazavarok gyakrabban fordulnak elő a könnyebb testsúlyú embereknél. Ráadásul erre különösen fogékonyak a diákok, akik gyakran a buli előtti „bemelegítéshez” folyamodnak, amit már bizonyos alkoholszinttel érkeznek a vérükben – jegyzi meg a tudós.

A nők gyakrabban tapasztalnak memóriazavarokat, mint a férfiak. Átlagosan nem olyan nagyok, és testzsírszázalékuk is magasabb, ami azt jelenti, hogy kevesebb víz van a szervezetükben, amely képes feloldani az alkoholt. Így véralkoholszintjük gyorsabban emelkedik.

2017-ben Amy Haas, a kaliforniai Palo Alto Egyetem munkatársa megállapította, hogy a nők általában három itallal korábban tapasztalnak memóriazavart, mint a férfiak.

Egy 2015-ös tanulmány kimutatta, hogy azok a nők, akik csak egy itallal többet ittak a szokásosnál, 13%-kal nagyobb valószínűséggel emlékeztek semmire reggel, mint a férfiak.

A nemek közötti különbségek mellett egy genetikai összetevő is szerepet játszhat. Azok az emberek, akiknek édesanyja alkoholproblémákkal küzdött, nagyobb veszélyben van.

Egy másik tanulmány, ezúttal több mint 1000 ikerpár bevonásával, azt találta, hogy a genetika felelős a tapasztalt memóriazavarok feléért.

Még ami még rosszabb, az egereken végzett kísérletek kimutatták, hogy az alkohollal való visszaélés változásokhoz vezethet az agyban.

Az is veszélyes, hogy éppen azok az emberek, akik hajlamosabbak a memóriazavarokra, a tinédzserek és a diákok, fizikailag is sérülékenyebbek – a fejlődő agy számára rendkívül veszélyes, ami történik, hangsúlyozza Haas, veszélyesebb, mint a felnőttekre.

Ennek egyik oka a következő: az agy elülső lebenyei később, körülbelül 25 éves korukra fejeződnek be, mint az agy más részei.

Agreeing Trap

Haas és munkatársai kimutatták, hogy azok a nők, akik hajlamosak az alkohol hatása alatti memóriazavarra, sokkal hajlamosabbak a kockázatos szexuális viselkedésre, mint a férfiak vagy azok, akik nem szenvednek emlékezetkiesést. Az ilyen nők sokkal valószínűbb, hogy másnap megbánják azt, ami tegnap este történt velük.

Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy azok a nők, akiket korábban szexuálisan bántalmaztak, ez a történet megismétlődhet, amikor emlékezetkiesésben vannak, mert nem értékelik ennek vagy annak a helyzetnek a kockázatát.

A kockázat azonban nem korlátozódik erre. A jövőbe nyúlik, hiszen ezek a nők másnap nem hagyatkozhatnak emlékezetükre, ha megpróbálják rekonstruálni az események menetét.

Ez egyfajta 22-es fogás. Azok, akik memóriazavarban szenvednek, érzékenyebbek a szexuális zaklatásra alkoholfogyasztás közben. De ha később megpróbálják beperelni az erőszaktevőt, nagyon nehéz lesz bármit is bizonyítaniuk.

Ez még azokra az országokra is igaz, ahol működik a „megerősített határozott beleegyezés” szabványa (ha egy személy nem adta egyértelmű beleegyezését a szexuális érintkezésbe, az utóbbi fizikai erőszaknak minősül).

„Amikor az ő szaváról van szó, az ő szavaival szemben” – arra kell hagyatkoznia, hogy kinek a bizonyítéka felülmúlja, ha meg akarja állapítani, hogy volt-e beleegyezés vagy sem.

A helyzetet rontja, hogy az emlékezetkiesést tapasztalók meglehetősen józannak és józannak tűnhetnek, és a bíróságon a szexuális zaklatással vádolt azt állítja, hogy nem értette, kivel van dolga.

Sarah Hepola azt mondja, hogy ilyen állapotban folytatta a beszélgetést, válaszolt a viccekre.

És csak az tudott odafigyelni „mázas kinézetére”, aki jól ismerte. „Olyan, mintha senki sem lenne otthon. Te magad beszélsz, de nem érted, mit mondanak neked.”

Bárhogy is nézett Sarah mások szemében, most már tudja, hogy nincs minden rendben: „Biztos vagyok benne, hogy a döntéshozatali képességem megromlott. Nagyon impulzív lettem, teljesen elbizonytalanodtam, feleslegesen vontam magamra a figyelmet. Néha még szexuálisan is agresszív, ami normális állapotban teljesen szokatlan volt számomra. Amikor másnap meséltek róla, egyszerűen elképedtem magamon.”

Ez az oka annak, hogy egyes amerikai egyetemek ma már kifejezetten előírják a hallgatói magatartási kódexben ezt a problémát – az emlékezetkiesés állapotában lévő személlyel való viselkedést, figyelmeztetve, hogy a vele való szexuális kapcsolat az erőszakkal egyenlő.

Az alkoholfogyasztásból eredő memóriavesztés prózaibb következményekkel is jár – például a munkából való késés, az üzleti megbeszélések megzavarása. Vagy komolyabbak, például sérülés vagy kábítószer-túladagolás.

Így az emlékezetkiesések más súlyos problémákra is figyelmeztethetnek, beleértve a jövőbelieket is.

Ezért manapság egyre gyakrabban szerepelnek a memóriazavarokra való hajlam meglétével kapcsolatos kérdések olyan vizsgálatokban, amelyek segítenek meghatározni, hogy egy személy alkoholista-e, vagy csak időnként szeret inni az öröm kedvéért.

Hogyan segíthetünk ezeknek az embereknek

Mary-Beth Miller, a Missouri Egyetem pszichológusa, aki szenvedélybetegségekkel foglalkozik, felfedezte, hogy létezik egy egyszerű módszer az emlékezetkiesésben szenvedők számára az alkoholfogyasztás csökkentésére.

Ezt először a fegyveres erők veteránjain mutatta be, majd az italozásra hajlamos diákokon.

A módszer neve „személyre szabott normatív visszajelzés”. Ez egy online felmérés, amelyben az embereket ivási szokásaikról kérdezik, majd elmondják nekik, hogyan néznek ki az alkoholfogyasztásuk az azonos korú és társadalmi körökhöz képest.

A memóriazavarok említése a tudósok szerint olyan pontként szolgálhat a beszélgetésben, amely után az emberek pozitívabban reagálnak a szakemberek szokásaiba való beavatkozására.

Az ilyen kérdőívek segítenek azonosítani a segítségre szoruló személyeket. Egyszerűen csak azt kérdezni, hogy mennyit iszik valaki, nem hatékony. „De ha kifejezetten a memóriavesztés eseteire kérdez rá, pontosabb eredményt kap” – mondja Miller.

Az ilyen felmérések gyorsak és olcsók. Miller és munkatársai azt remélik, hogy utat nyitnak a hatékonyabb módszerek kifejlesztéséhez.

Alig várja, hogy meghonosíthasson egy olyan ivási kultúrát, amelyben az emberek megértik, hogy „nem kell teljesen részegnek lenni ahhoz, hogy jól érezd magad.”

Más kutatók azt remélik, hogy a memóriazavarokkal kapcsolatos korábbi tapasztalatokkal kapcsolatos kérdések megelőzhetik vagy csökkenthetik a kockázatos viselkedés egyéb típusait.

„A memória hiányosságai egy lakmusz teszt. Komolyabb problémákra is figyelmeztethetnek” – hangsúlyozza Haas.

Azoknak, akik rendszeresen eszméletlen állapotba itatják magukat, és akik emiatt aggódnak, azt tanácsolhatjuk, hogy kezdjék el legalább az elfogyasztott alkohol mennyiségét, és kérjék meg barátaikat is, hogy tegyék ezt.

Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtenni. Sarah Hepola például csak később jött rá, hogy már korábban is odafigyelhetett volna a fenyegető jelzésekre. Még amikor kezdte megérteni, hogy nem akar annyira részeg lenni, nem tudta abbahagyni.

“Néhány esetről, amikor furcsán és nevetségesen viselkedtem, csak elnevettem magam, és úgy tettem, mintha minden rendben lenne. Néha kényelmesebb, ha elhatároljuk magunkat az alkohol által okozott érzelmi és fizikai ártalmaktól” – mondja Hepola.

Nyolc éve nem ivott, és örül, hogy többé nem esik abba a szörnyű csapdába, amelyben mindent elfelejtenek. Az élet sokkal könnyebbé vált, mondja.

A cikk eredeti angol verziója a BBC Future webhelyén olvasható.