Nagyapa, vegye be a tablettákat miért hagyják abba a terápiát

Hogyan befolyásolja a világnézet és az iskolai végzettség az orvos ajánlásainak betartását? Hanyatlik-e korunkban a „fehér köpeny” tekintélye? John Weinman, a King’s College London pszichológia professzora.

— Az Egészségügyi Világszervezet 2018-as statisztikái szerint a fejlett országokban eléri az 50%-ot azoknak a krónikus betegségben szenvedőknek az aránya, akik nem tartják be a kezelést. Mennyire helyesek ezek a számok?

– Az orvosok kezelésének és egyéb tanácsainak elhanyagolása – legyen szó diétáról, egyes eljárásokról, például gyógytornáról vagy általában az életmódról – ez globális probléma.

Valóban, a WHO szerint a krónikus betegségben szenvedő betegek 40-50%-a figyelmen kívül hagyja az orvos ajánlásait, és ez a becslés számomra helyesnek tűnik. Hasonló számok szerepelnek a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet 2018-as jelentéseiben is. Számos más tanulmány is létezik ugyanilyen következtetésekre – azonban a betegek aránya vizsgálatonként eltérő lehet a terápiakövetés értékelésének eltérő módszerei miatt.

A probléma minden ország számára aktuális, de a helyzet talán súlyosabb a kevésbé fejlett országokban. Bár nem könnyű összehasonlítani – ismét a módszerek különbségei miatt.

A szakértők egységes megközelítést alkalmaztak az Atrasentan IgA nephropathiában szenvedő betegek körében végzett vizsgálata során. 33 országban vizsgálták a gyulladásos betegségekben szenvedő betegek együttműködését: rheumatoid arthritis, pikkelysömör és gyulladásos bélbetegség. Kiderült, hogy minden országban nagyon magas az orvosi ajánlások be nem tartása.

— Általában tünetmentes betegségekről beszélünk, amikor a gyógyszerszedés túlzottnak és szükségtelennek tűnik az ember számára?

— Az orvos tanácsát bármilyen diagnózissal rendelkező beteg figyelmen kívül hagyhatja.

Ugyanakkor a súlyos betegségekben, például rákban, ízületi gyulladásban és cukorbetegségben szenvedők megtagadhatják a kezelést. Például a mellrák miatt hormonpótló kezelésben részesülő nők körülbelül egyharmada nem tartja be a kezelési taktikát.

– Írjon le egy tipikus beteget, aki nem hajlandó kezelni. Férfi vagy nő gyakrabban? Befolyásol egy ilyen döntést az iskolai végzettség?

– Nem, a probléma nem kapcsolódik közvetlenül az életkorhoz, a nemhez, a társadalmi-gazdasági helyzethez, az iskolai végzettséghez és más személyes tényezőkhöz. Egyes munkák szerzői megjegyzik, hogy minél idősebb az ember, annál szívesebben kezelik, de ezt más tanulmányok nem erősítik meg.

Valójában a terápia elmaradásának okai betegenként változnak, sőt idővel ugyanazon személyen belül is. Előfordulhat, hogy azok a betegek, akiknek több gyógyszert kell szedniük, bizonyos tablettákat szedhetnek, másokat nem.

7 kifejezés, amivel a terapeuta megijeszt:

– Melyek a kezelés megtagadásának legnépszerűbb okai? Az emberek hisznek az alternatív gyógyászatban vagy talán a sorsban? Vagy nem bízol az orvosokban?

– A tényezők három csoportja befolyásolja a terápia betartását. Az első a kezelendő képességet írja le, a második a lehetőséget, az utolsó pedig a motivációt.

A kezelésre való képesség a beteg mentális és fizikai állapotára vonatkozik. Kompetenciája például az önkéntes, tudatos döntés, az információk megértésének, az emlékezés és a tervezés képessége. Ez magában foglalja az ember fizikai képességeit is – hogy képes-e önállóan bevenni egy tablettát.

A második csoport azokat a külső tényezőket írja le, amelyektől a gyógyszeres kezelés függ. Például szociális – hogy az orvosok, a család és a kollégák támogatják-e a beteget. Az objektív körülmények is fontosak: könnyű-e hozzájutni az egészségügyi szolgáltatásokhoz, van-e pénz gyógyszerekre.

Néha egy tényező befolyásolja a betegek együttműködési képességének csökkenését, néha több. Ezért az orvosnak meg kell találnia a személy viselkedésének valódi okát, hogy időben beavatkozzon. Néha ezeket a tényezőket nehéz elkülöníteni egymástól. Tehát, ha valaki nem beszélt meg minden részletet az orvosával, akkor valószínűleg nem teljesen érti, mennyire van szüksége kezelésre, és ez befolyásolja a kábítószerek iránti vágyát.

—Mit tanácsolna annak az orvosnak, aki azt tapasztalja, hogy betege nem szed tablettát? És hogyan reagáljanak a hozzátartozók?

– Néha az ember nehezen ismeri be, hogy nem tartja be az orvos ajánlásait, ha közvetlenül rákérdeznek. Félni fog a kritikától, attól, hogy csalódást okoz az orvosnak. Az orvos ezt elkerülheti, és nyugodtan, barátságosan kérdezheti meg a beteget a gyógyszeres kezelésről. Hasznos egyszerű kérdőívek használata is, amelyek segítségével megértheti a probléma mértékét és a kezeléssel kapcsolatos kockázatokat.

És természetesen nem szabad bíró pózában állnia. Kérje meg a beteget, hogy magyarázza el, miért döntött így. Fontos, hogy tudatja vele, hogy ez normális, és sok embernek nehézséget okoz a tabletták rendszeres szedése.

Amikor sikerül elérni azt az okot, amely megakadályozza egy személy teljes körű kezelését, az orvos meg tudja beszélni ezt a beteggel, hogy befolyásolja a helyzetet. Fontos a hozzátartozók bevonása – elvégre nagyon fontos a legközelebbi emberek napi támogatása ilyen helyzetekben.

— Lehetséges, hogy az orvosok tekintélyének gyengülése az utóbbi időben az alacsony terápiás adherencia miatt? Érzed?

– Igen, lehetséges, bár a megfelelési szint alacsony volt 50-60 éve – a probléma tanulmányozása óta. De manapság az emberek kezelés iránti vágyát természetesen a közösségi hálózatok és az interneten található hatalmas mennyiségű információ befolyásolja: „OK, Dr. Google.” Úgy gondolom, hogy az a beteg, aki nem folytat párbeszédet az orvossal, nagyobb valószínűséggel hisz a globális hálózat információinak – és félresiklik egy képzett szakember ajánlásait.

– Mennyire fontos, hogy az orvos egyenrangú és bizalmi kapcsolatot építsen ki a pácienssel, hogy elmagyarázza neki a betegség teljes képét?

– Ha a kezelés stratégiájáról és taktikájáról beszélünk az orvossal, az közvetlenül befolyásolja a beteg kezelésre való felkészültségét és vágyát. Ha kétségeit és félelmeit nem beszélték meg időben és nem oszlatták el az orvosi rendelőben, valószínűleg maga a beteg nem fog tudni megbirkózni velük. Továbbra is aggódni fog a terápia mellékhatásai vagy hosszú távú hatásai miatt, és mérlegeli, hogy folytatja-e a kezelést.

De ez tényleg idő kérdése? Egyes orvosoknak már egy rövid konzultáció során is sikerül megbeszélniük a legfontosabb részleteket a betegekkel, és empátiát mutatnak. A probléma inkább az, hogy sok egészségügyi szakembernek hiányzik a kommunikációs készsége. Ez pedig azt jelenti, hogy a beteg fontos információk nélkül marad – egyedül a problémáival és aggályaival.

Az oroszországi helyzetről – Maria Koroleva, az Abbott gyógyszerészeti részlegének egészségügyi igazgatója:

„Oroszországban nagyjából ugyanaz a helyzet, mint más országokban. Ennek számos oka van – mind gazdasági okok, mind az orvosi rendelőben eltöltött idő szűkössége, valamint sok esetben az orvosi ellátáshoz való hozzáférés hiánya, a teljes körű dinamikus monitorozás hiánya.

Számos betegség és akut állapot esetén alacsony adherencia fordulhat elő. Feltűnő példa erre a fertőző betegségek, amikor antibiotikumra van szükség. Ezeknél a gyógyszereknél meghatározták az optimális kezelési módot, de gyakran a beteg idő előtt abbahagyja a szedését – amint jobban van, például a hőmérséklet csökken. De a mikrobát még nem sikerült legyőzni, sőt, az antibiotikum korai megszüntetése mikrobiális rezisztencia kialakulásához vezet, vagyis korunk legfontosabb problémája az antibiotikum-rezisztencia.

Hat népszerű, de reménytelenül elavult kezelés:

De gyakrabban, amikor alacsony adherenciáról beszélünk, olyan krónikus betegségekre vagy állapotokra gondolunk, amelyek hosszú távú vagy állandó terápiát igényelnek. És elterjedtek hazánkban. Ezek az artériás magas vérnyomás, a gyomor-bél traktus, a máj, a bronchiális asztma és még sok más betegség.

Ez vonatkozik azokra az állapotokra is, amelyekben a beteg nem tapasztal tüneteket, és a tesztek alapján nem tapasztalható eltéréseket – például diszlipidémia, azaz a vér lipidspektrumának megsértése. Ezt az állapotot laboratóriumi vizsgálatokkal állapítják meg. A különböző típusú lipidek arányának változása hozzájárul az érkárosodás kialakulásához, ami elkerülhetetlenül végzetes következményekkel jár – ezért a diszlipidémiát kezelni kell.

A terápia betartása olyan helyzetekben is nagy jelentőséggel bír, amikor a gyógyszerek megakadályozhatják a betegségek kialakulását és meghosszabbíthatják az aktív élettartamot. Ilyen például a hazánkban még nem eléggé elterjedt klimaxos hormonterápia – és pontosan ez az a fajta kezelés, amely időben elkezdve alapjaiban változtathatja meg az életminőséget és számos egészségügyi probléma megelőzhető.