Peptikus fekély diagnózisa, radiográfia, vizsgálatok

Kontraszt röntgen

A felső emésztőrendszer kontrasztos radiográfiája a leginkább hozzáférhető, hagyományos módszer, amely lehetővé teszi a peptikus fekély jelenlétének gyanúját, mind a gyomorban, mind a nyombélben. A röntgenfelvételeket bárium lenyelése után készítik, amely vastag fehér oldat, amely bevonja a gyomor belsejét vagy a nyombél nyálkahártyáját. A bárium, amely kontrasztos képet ad a röntgenfelvételeken, lehetővé teszi az orvos számára a fekély azonosítását.

A radiográfia azonban kevésbé pontos a betegség pontos természetének meghatározásában, mint például a jóindulatú vagy rosszindulatú fekély, mint az endoszkópia, amely lehetővé teszi az emésztőrendszer vizuális értékelését. Gyomorműtét után vagy a gyulladásos terület hegesedése során anatómiai rendellenességekben szenvedő betegeknél a radiográfia meghatározatlan eredményeket ad. Általában 30% -ig hamis negatív mutatókat ad, vagyis nem fedi fel a betegség jelenlétét.

Endoszkópia a fekélyek diagnosztizálásában

Manapság az endoszkópiát aktívan használják a peptikus fekély kimutatására. Legpontosabban meghatározza a fekélyeket a nyálkahártyákon. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy vizuálisan értékelje az emésztőrendszer szöveteinek méretét, mélységét és biopsziáját, beleértve a nyelőcsövet, a gyomrot vagy az érintett nyombélt. Az endoszkóp, egy vékony és rugalmas műszer, amely lámpával és a végén apró kamerával van felszerelve, monitoron készít képeket.

A csövet a szájon és a torkon keresztül a nyelőcsőbe vezetik. A beteget a bal oldalra helyezik, a szájába speciális tágítót helyeznek, hogy a cső ne harapjon. Az eljárás során helyi érzéstelenítőt és nyugtatót alkalmaznak a kellemetlen érzés csökkentésére. A vizsgálat során az endoszkóp a nyelőcső nyálkahártyájáról, a gyomor vagy a nyombél szöveteinek állapotáról képet továbbít a monitornak, amely lehetővé teszi az orvos számára a fekélyek észlelését. Ezenkívül levegőt juttathat a gyomorba, hogy kitágítsa a szövet redőit, és javítsa a vizualizációt, hogy egyetlen fekély se kerülje el az orvos tekintetét.

A betegség súlyosságának tisztázása

Az endoszkópia lehetővé teszi a gyomor mellett a vékonybél hosszának akár 50%-ának megjelenítését is. Az endoszkópia a fekély, az elváltozás pontos helyének, mélységének és méretének azonosítása mellett szövetbiopsziát is lehetővé tesz a nyálkahártya elváltozások területén. A folyamatban lévő biopszia minden gyomorfekély esetén indokolt a daganatos megbetegedések kockázata miatt. Éppen ellenkezőleg, a bélfekély szinte mindig jóindulatú, a betegség diagnózisa nem igényel biopsziát. A biopszia elvégzése szintén arany standardnak számít a H. pylori baktériumok nyálkahártya-fertőzésének diagnosztizálásában. Új kutatási módszerekkel három órán belül 90%-os pontossággal kimutatható a H. pylori jelenléte szövetmintában.

H. pylori kimutatása

Ha fekélyt találnak, nem ritka, hogy az orvos további vizsgálatokat végez, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a beteg H. pylori baktériummal fertőződött, amely a peptikus fekélybetegség egyik fő okozója. A pozitív eredmény azt jelzi, hogy a beteget antibiotikumokkal kell kezelni. A H. pylori baktérium jelenlétének legpontosabb tesztje az endoszkópos gyomorbiopsziából vett szövet mikroszkóp alatti vizsgálata a baktériumok közvetlen kimutatása érdekében.

Más, nem invazív vizsgálatokat is végeznek. Egy egyszerű vérvizsgálattal meg lehet határozni a baktérium jelenlétét a plazmában lévő ellenanyagok kimutatásával. Sajnos ez csak a közelmúltban és viszonylag régen történt H. pylori expozícióra utal.

Ezzel szemben az ureázteszt kimutathatja a bakteriális aktivitást gátló antibiotikumokkal végzett kezelés sikerét. Ez az egyszerű, nem invazív teszt a baktériumokra támaszkodik, hogy lebontsák a karbamidot, a metabolikus végterméket, amely a vizelettel ürül. A betegek szénizotópokkal jelölt karbamid oldatot kapnak. Biztonságosak az egészségre. A gyomornyálkahártyán lévő baktériumok jelenlétében a jelölt karbamid nitrogén- és szén-dioxid molekulákra bomlik. A gyomor nyálkahártyáján szívódik fel, bejutva a véráramba. A szén-dioxid ezután légzéssel távozik a tüdőből. A vizsgálat során a kilélegzett levegőt tesztelik. Ha izotópokat észlelnek a leheletben, ez H. pylori baktérium jelenlétét jelzi a gyomorban. Ha a H. pylori-t antibiotikumokkal hatékonyan eltávolítják, a teszt negatív lesz.

Egy másik nem invazív vizsgálat az antigének meghatározása a székletben. Ebben az esetben a székletmintát vizsgálják bakteriális antigének jelenlétére. Ez a teszt a H. pylori fertőzés sikeres antibiotikumos kezelésének ellenőrzésére is hasznos.

Vérvizsgálat: daganatos folyamatok kizárása

Pontosabban kell értékelni azokat a betegeket, akik nyolc héten belül nem reagálnak a peptikus fekély kezelésére, vagy akiknek visszatérő fekélyük van. Vérvizsgálatot kell végeznie a kalcium és a gasztrin szintjére vonatkozóan, amely hormon, amely serkenti a gyomor savszekrécióját. Ez a vérvizsgálat segíthet az orvosoknak meghatározni, hogy a tünetek a hasnyálmirigyben, a nyombélben vagy máshol jelentkeznek-e.

Ha a fekélyek megfelelő terápia után nem gyógyulnak be, vagy kiújulnak, a gyomornedv vizsgálatával megállapítható, hogy a betegséget a túlzott sósavszekréció okozza-e. Miután a beteg egész este és éjszaka koplalt, egy vékony gumicsövet helyeznek a gyomorba a szájon vagy az orrjáraton keresztül. Amikor a beteg ülő helyzetben van, a gyomor eredeti tartalmát fecskendővel szívják fel. Ezután a gyomor tartalmát 15 percenként egy órán keresztül veszik.

A vizsgálat pontossága érdekében az orvosok arra utasítják a betegeket, hogy a vizsgálat megkezdése előtt három-hét nappal hagyják abba az antacidok, antikolinerg szerek, kolinerg szerek, alkohol, H2 receptor blokkolók, rezerpin, adrenoblokkolók és kortikoszteroidok szedését. A cső eltávolítása után szövődmények, például hányinger, hányás, puffadás vagy fájdalom lehetségesek. Kezelés nélkül gyorsan elmúlnak.