Alapvetően a legtöbb negatív információ az internetről származik, és az úgynevezett oltásellenes oldalakon keresztül terjed tovább. Az oltással szemben negatív hozzáállású emberek meglehetősen aktívak, cikkeket, könyveket írnak, CD-ket rögzítenek. Van idejük, hogy aktívak legyenek az interneten. Ennek az embercsoportnak a többségének semmi köze az orvostudományhoz. A régóta dolgozó, kellő klinikai tapasztalattal és gondolkodással rendelkező orvosok azonban óriási előnyben vannak az oltások veszélyeiről szóló titkos tudással szemben.
Az egyik gyakran feltett kérdés az oltással kapcsolatban: mi a jobb – az immunitás az oltás alatt vagy a természetes fertőzés utáni immunitás?
A természetes fertőzés eredményeként kialakult immunitást természetesnek nevezzük. Az oltás után mesterséges immunitás alakul ki, és ez nem jelenti azt, hogy hamis – mesterségesen modellezték. Egy fertőző betegség kórokozójával vagy egy vakcina antigénjével való érintkezéskor a szervezet ugyanazokat az immunválasz mechanizmusokat aktiválja. A természetes immunitástól eltérően egy adott betegség kórokozójának vakcinatörzse mentes a virulens tulajdonságoktól, így az immunitás anélkül jön létre, hogy betegséget okozna.
Inaktivált vakcina beadásakor kevés az antigén, és nem szaporodik, ezért az első vakcina beadása után nem jön létre erős immunitás, és az eredményt ismételt oltással kell rögzíteni.
A vakcinázás utáni immunitás időtartama elsősorban az alkalmazott vakcina tulajdonságaitól függ. Az esetek többségében az oltás vagy fertőzés utáni immunitás azonos időtartamú, bár mindkét irányban előfordulnak eltérések. A leghosszabb immunitás az élő vakcinák bevezetésével jön létre, amikor a vakcina vírusa elszaporodik a gazdaszervezetben, akárcsak a természetes immunitás esetén.