A peptikus fekélybetegség vizsgálata
A peptikus fekély története az ókorban kezdődött, és a mai napig tart, és hatékonyabb módszereket tár fel a betegség megnyilvánulásainak megszüntetésére.
- Ősi idők
Avicenna azt is írta, hogy a gyomorfekély tünete az a fájdalom, amely evés után megszűnik. Ugyanakkor összefüggést észleltek a pszichológiai állapot megsértése és a betegség tüneteinek megnyilvánulása között. Galenus és Celsius is tudott róla, és azt javasolták, hogy a kellemetlen következményeket küszöböljék ki olyan ételek fogyasztásával, amelyek nem irritálják a gyomrot.
- Középkor
A 15-17. században külön leírások jelentek meg a peptikus fekélybetegségről és annak következményeiről, mint például a perforáció és a vérzés. A nyombélfekély külön leírásának megjelenése a 18. századból származik, és Morgagninak tulajdonítják.
- XIX-XX. században
A 19. századot a peptikus fekélybetegségről szóló nagyszámú mű megjelenése jellemzi, ahol részletesen ismertették a tüneti képet, a lehetséges szövődményeket és a kezelést. Ebben az időszakban azt hitték, hogy ez meglehetősen ritka.
- Modernitás
A 20. század elején a fejlett diagnosztikai módszerek a gyomorsebészet fejlődésével kombinálva lehetővé tették annak a mítosznak a megcáfolását, hogy a fekélyek nem gyakoriak. Ebben az időszakban jelent meg a „peptikus fekély” kifejezés, valamint számos elmélet a fekélyek okairól: cortico-visceralis, a gastrostasis elmélete, a duodeno-gastric reflux elmélete.
A Helicobacter Pylori felfedezése a peptikus fekély előfordulásának egyik tényezőjeként
Peptikus fekélybetegség: a betegség története sok évszázadra nyúlik vissza, de az igazán jelentős felfedezést 1983-ban Warren és Marshall tette. Kiderült, hogy a Helicobacter Pylori spirál alakú baktériumtörzsek életük során olyan anyagokat termelnek, amelyek károsítják a nyálkahártyát, csökkentik annak védő tulajdonságait, és fekélyes elváltozások kialakulásához vezetnek.
A Helicobacter Pylori jelenléte a legtöbb peptikus fekélyben szenvedő betegben, valamint az antibiotikus kezelés pozitív dinamikája arra utal, hogy a baktérium fontos etiológiai szerepet játszik a fekélyek kialakulásában. Ennek az elméletnek az ellenzői azonban rámutatnak, hogy a mikroorganizmussal fertőzött 8 emberből csak egy szenved peptikus fekélyben, ráadásul a modern szekréciót gátló szerek képesek megszabadulni a fekélytől anélkül, hogy befolyásolnák a mikrobakolóniákat.