csü. febr 20th, 2025

Peptikus fekély: a betegség története sok évszázados múltra tekint vissza, és az orvostudomány fejlődésének minden szakaszában különféle elméletek születtek előfordulásáról, amelyek alapján bizonyos kezelési rendeket építettek fel.

A peptikus fekélybetegség vizsgálata

A peptikus fekély története az ókorban kezdődött, és a mai napig tart, és hatékonyabb módszereket tár fel a betegség megnyilvánulásainak megszüntetésére.

  • Ősi idők

Avicenna azt is írta, hogy a gyomorfekély tünete az a fájdalom, amely evés után megszűnik. Ugyanakkor összefüggést észleltek a pszichológiai állapot megsértése és a betegség tüneteinek megnyilvánulása között. Galenus és Celsius is tudott róla, és azt javasolták, hogy a kellemetlen következményeket küszöböljék ki olyan ételek fogyasztásával, amelyek nem irritálják a gyomrot.

  • Középkor

A 15-17. században külön leírások jelentek meg a peptikus fekélybetegségről és annak következményeiről, mint például a perforáció és a vérzés. A nyombélfekély külön leírásának megjelenése a 18. századból származik, és Morgagninak tulajdonítják.

  • XIX-XX. században

A 19. századot a peptikus fekélybetegségről szóló nagyszámú mű megjelenése jellemzi, ahol részletesen ismertették a tüneti képet, a lehetséges szövődményeket és a kezelést. Ebben az időszakban azt hitték, hogy ez meglehetősen ritka.

  • Modernitás

A 20. század elején a fejlett diagnosztikai módszerek a gyomorsebészet fejlődésével kombinálva lehetővé tették annak a mítosznak a megcáfolását, hogy a fekélyek nem gyakoriak. Ebben az időszakban jelent meg a „peptikus fekély” kifejezés, valamint számos elmélet a fekélyek okairól: cortico-visceralis, a gastrostasis elmélete, a duodeno-gastric reflux elmélete.

A Helicobacter Pylori felfedezése a peptikus fekély előfordulásának egyik tényezőjeként

Peptikus fekélybetegség: a betegség története sok évszázadra nyúlik vissza, de az igazán jelentős felfedezést 1983-ban Warren és Marshall tette. Kiderült, hogy a Helicobacter Pylori spirál alakú baktériumtörzsek életük során olyan anyagokat termelnek, amelyek károsítják a nyálkahártyát, csökkentik annak védő tulajdonságait, és fekélyes elváltozások kialakulásához vezetnek.

A Helicobacter Pylori jelenléte a legtöbb peptikus fekélyben szenvedő betegben, valamint az antibiotikus kezelés pozitív dinamikája arra utal, hogy a baktérium fontos etiológiai szerepet játszik a fekélyek kialakulásában. Ennek az elméletnek az ellenzői azonban rámutatnak, hogy a mikroorganizmussal fertőzött 8 emberből csak egy szenved peptikus fekélyben, ráadásul a modern szekréciót gátló szerek képesek megszabadulni a fekélytől anélkül, hogy befolyásolnák a mikrobakolóniákat.