A tudósok a női fájdalomhoz való elfogult hozzáállás okairól beszéltek.
A nők fájdalmát nem veszik komolyan, míg a férfiakét éppen ellenkezőleg, túlbecsülik – állapította meg egy nemzetközi pszichológuscsoport. Mindez a sztereotípiák miatt van, hogy a férfiak és a nők eltérően viselik el a fájdalmat. Ez a különböző attitűdök megnehezítheti a nők számára a fájdalomcsillapítókhoz való hozzáférést, figyelmeztetnek a tudósok.
A nők fájdalmát alábecsülik a férfiakéhoz képest, még akkor is, ha egyenértékűek – derült ki egy kínai, francia és egyesült államokbeli pszichológusokból álló nemzetközi csoport. A tanulmány a The Journal of Painben jelent meg.
A fájdalmat nem lehet műszeresen mérni, ezért a panaszos szavaiból kell következtetéseket levonni róla.
Úgy gondolják azonban, hogy a nők érzékenyebbek a fájdalomra, és hajlamosak eltúlozni szenvedéseiket, míg a férfiak éppen ellenkezőleg, eltitkolják azokat.
Ezek a sztereotípiák befolyásolhatják a betegek fájdalomcsillapítókhoz való hozzáférését. Néha azok a nők, akik gyakrabban jelentettek fájdalmat, nagyobb valószínűséggel kaptak fájdalomcsillapító receptet. A nők azonban gyakrabban tapasztalják az ellenkező hatást, és azt javasolják, hogy gyógyszeres kezelés helyett pszichoterapeutához forduljanak.
Viszonylag objektív kritériumnak tekinthető a fájdalmas arckifejezés. Azonban itt is szerepet játszhatnak az előítéletek – vélik a kutatók.
„Minél erősebben hajlik egy személy azt hinni, hogy a nők gyakrabban panaszkodnak fájdalomra, mint a férfiak, véleménye szerint a nők annál kevésbé szenvednek fájdalomtól” – jegyzik meg. „Ezek az elfogultságok akkor is fennállnak, ha az emberek valódi fájdalmat szenvedő betegeket figyelnek meg.”
Az első kísérletben a kutatók 50, nem egészségügyi ellátással foglalkozó önkéntesnek mutattak be egy rövid videósorozatot krónikus vállfájdalmakban szenvedő emberekről. A résztvevők a videón szereplő emberek arckifejezésétől függetlenül enyhébbnek értékelték a nők fájdalmát. A kutatók ezután 197 további önkéntesnek mutatták meg a videót, akik közül három egészségügyi szakember, és több mint fele legalább egy akut vagy krónikus fájdalomszindrómában szenvedett. A résztvevőket ismét arra kérték, hogy értékeljék a videóban szereplő emberek fájdalmát, valamint válaszoljanak a következő kérdésekre: „Ha fájdalomcsillapítót írna fel, milyen adagot írna fel ennek a betegnek?”, „Ha pszichoterápiát javasolna, hogyan sok foglalkozást ajánlana?” és „Ön szerint melyik segítene jobban ennek a betegnek: fájdalomcsillapító vagy pszichoterápia?”.
És ebben a kísérletben is a résztvevők azt találták, hogy a nők fájdalma kevésbé kifejezett, alacsonyabb dózisú fájdalomcsillapítót választottak számukra, és 4%-kal nagyobb valószínűséggel javasolták a pszichoterápiát a gyógyszeres kezelés helyett.
Mit kell még tudni a testünkről? 15 elképesztő egészségügyi tény – a galériában:
A kísérlet végén a résztvevőket arra kérték, hogy töltsenek ki egy kérdőívet a fájdalommal kapcsolatos nemi elfogultságukról. Kiderült, hogy azok a résztvevők, akik elutasítóbbak voltak a nők fájdalmával szemben, kevésbé ajánlottak fájdalomcsillapítót a nőknek, kisebb adagokban írtak fel, és gyakrabban gondolták úgy, hogy a nőknek inkább pszichoterápiára van szükségük, mint gyógyszeres kezelésre.
Azok, akik a férfiakat ellenállóbbnak és kitartóbbnak tartották, a férfiak fájdalmát súlyosabbnak ítélték, és nagyobb adag fájdalomcsillapítót írtak fel a férfiaknak.
Úgy tűnik, az embereket, akik mások fájdalmát értékelik, inkább a saját előítéleteik vezérlik, és nem az, amit valójában látnak – jegyzik meg a kutatók.
„Ezek az adatok együttesen azt sugallják, hogy a nők fájdalmát alulbecsülik a férfiak fájdalmához képest, és úgy vélik, hogy nagyobb valószínűséggel igényel pszichoterápiát” – összegezték a szerzők. „A fájdalommal kapcsolatos sztereotípiák lehetnek ezeknek az előítéleteknek a forrásai.”
Nem ismert, hogy ennek a tanulmánynak az eredményei milyen mértékben vonatkoznak az orvosi végzettséggel rendelkezőkre, jegyzik meg a szerzők. A kutatók következtetése szerint azonban az emberek átlagosan elfogultak a nők fájdalmai iránt, ami akár a szakemberek megítélését is befolyásolhatja.
A káromkodások pedig enyhíthetik a fájdalmat, tudták megkorábban brit pszichológusok.
Ennek oka nem teljesen világos, de határozottan nem kapcsolódik ezeknek a szavaknak a hangzásához – a mássalhangzó fiktív szitkok kiabálása nem hoz ilyen hatást.
A kísérlet során az önkénteseknek az egyik kezüket körülbelül 3-5 fokos jeges vízbe kellett meríteniük, és ki kellett kiáltaniuk az egyik szót – egy valódi átok vagy egyet a két kitalált közül. Ennek során az alanyoknak jelenteniük kellett, ha fájdalmat éreztek, és ki kellett húzniuk a kezüket, ha a fájdalom elviselhetetlenné vált.
A trágárságok kiabálásának eredménye kiszámíthatónak bizonyult – megemelte az alanyok fájdalomküszöbét.
A kitalált szavak azonban a tudósok meglepetésére nem voltak hatással sem rá, sem általában a fájdalomtűrő képességre.
Egy hipotézis szerint a káromkodás csökkentheti a fájdalmat azáltal, hogy stimulálja az autonóm idegrendszert az érzelmek felszabadításával.