Az alvásproblémák a szülők egyik leggyakoribb panasza a gyermekneurológus rendelésekor. A gyermekek 20-43%-a bizonyos életkorban szenved valamilyen rendellenességben. Előfordulásuknak számos oka lehet. Ezek közül a leggyakoribbakat megbeszéljük gyermekneurológussal.
Nadezhda Denisova, gyermekneurológus,
a „Semeynaya” klinikák hálózatának vezető szakembere,
Az alvás nagyon fontos a gyermekek egészsége és normális fejlődése szempontjából. A gyermek növekedésével az alvás szerkezete, valamint időtartama megváltozik. A teljes korú csecsemők átlagosan napi 16-18 órát alszanak külön időközönként egész nap és éjszaka, az 1-3 éves gyermekek pedig 10-16 órát. A nappali alvási epizódok száma 1,3-1,5 évvel kettőről egyre csökken. A nappali alvás biológiai szükséglete 2 év után csökken.
De előfordul, hogy egy gyerek nem alszik „normálisan”, és ennek okai nagyon eltérőek lehetnek. Köztük:
- viselkedési álmatlanság (lefekvés megtagadása, késői ébrenlét, éjszakai ébredések);
- légzési rendellenességek alvás közben adenotonsillaris patológia miatt;
- paraszomnia (nemkívánatos jelenségek, amelyek zavarják a szülőket elalváskor, alvás közben vagy ébredéskor: alvajárás, éjszakai rémületek, éjszakai ébredések zavart elmében);
- cirkadián ritmuszavarok „alvás-ébrenlét”.
A probléma megoldása
A fenti rendellenességek megelőzéséhez és kezeléséhez bármely életkorban fontos az egészséges alvási szokások kialakítása. Világos napi rutinra, állandó alvásidőre és egy bizonyos lefekvés rituáléjára van szüksége.
Az alváshigiéniáról is gondoskodni kell – csend, hűvös párás levegő, sötétség, kényelmes ágy, felesleges tárgyak és játékok nélkül.
A lefekvésnek elég korán kell lennie, hétvégi hirtelen rendszerváltás nélkül. A tévét és az okostelefont jobb eltávolítani a hálószobából, mert gyakran megakadályozzák, hogy a gyermek időben lefeküdjön. A legtöbb esetben a viselkedést ezen egyszerű ajánlások követésével kezelik.
Parasomnia esetén (a diagnózist az orvos állítja fel a szülők részletes meghallgatása után, esetenként az epizódok videófelvétele is szükségessé válhat), az alvás jellegétől és fázisától függően gyógyszeres terápia is előírható.
Annak ellenére, hogy a legtöbb gyermek alvászavara jóindulatú, fennáll a súlyos neurológiai rendellenességekkel – epilepsziával, figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral, autizmus spektrum zavarokkal – való komorbiditás (kombináció) problémája. Ilyen esetekben alapos kivizsgálásra van szükség, ezért időben orvoshoz kell fordulni.