A hymenolepiasis kórokozóját először 1851-ben fedezték fel. Oroszországban ezt a fertőzést először csak 1890-ben diagnosztizálták. Jelenleg szinte minden országban előfordul egy ilyen kóros folyamat. A legtöbb esetet azonban évente Latin-Amerikában, Afrikában, Közép-Ázsiában stb. Különböző jelentések szerint ezekben az országokban a fertőzési arány egytől harminc százalékig terjed. Ami Oroszországot illeti, ez a betegség leggyakrabban a Tomszk és Amur régió lakosai körében fordul elő. Érdemes megjegyezni, hogy a gyermekek majdnem háromszor nagyobb valószínűséggel szenvednek hymenolepiasisban, mint a felnőttek. A legtöbb megbetegedést a négy-tizennégy éves korosztályban észlelik.
Mint már említettük, a hymenolepiasis specifikus helminták által okozott patológia. Két kórokozó vezethet a fertőzés kialakulásához: a törpe galandféreg és a patkány galandféreg. Fontos, hogy az ezekkel a parazitákkal való fertőzés során a klinikai kép teljesen azonos legyen, ami lehetővé teszi, hogy egy betegségben egyesítsék őket. Az esetek túlnyomó többségében a hymenolepiasis-t továbbra is törpe galandféreg okozza. Egy-öt centiméter hosszú, fejből, nyakból és szalagszerű testből áll. A kórokozó részletes vizsgálata során kiderült, hogy a fején két pár balek és körülbelül harminc horog van, amelyeknek köszönhetően a bélfalhoz tapad.
Az ember ennél a parazitánál köztes és végső gazdaszervezetként is működik. Ez a fertőzés széklet-orális úton terjed. Vagyis a kórokozó piszkos kézzel jut be az emberi bélbe, valamint szennyezett víz, mosatlan zöldségek, gyümölcsök stb. A gyomrot megkerülve a törpe galandféreg petéi bejutnak a vékonybél lumenébe. Ott lárvák kelnek ki belőlük, amelyek aztán behatolnak a bélfalba. Körülbelül egy hét elteltével a lárvák cysticercoidokká alakulnak, további két hét múlva pedig ivarérett egyedekké. Az ivarérett egyedek tojásokat raknak, amelyek széklettel kerülnek a külső környezetbe.
A betegség kialakulásának mechanizmusát elsősorban a bélfal mechanikai károsodása jelenti. Ezzel párhuzamosan az enzimatikus folyamatok felborulnak, a kórokozó által termelt salakanyagok mérgező hatást fejtenek ki a beteg ember szervezetére.
Korábban már elmondtuk, hogy ilyen fertőzést a patkány galandféreg is okozhat. Nagyobb méretek jellemzik, és eléri a hatvan centimétert. A patkány galandféreg embere csak a végső tulajdonos. A kórokozót különféle rovarok, például csótányok hordozzák.
A hymenolepiasisra utaló tünetek
Az emberek körülbelül harminc százaléka szembesül a hymenolepiasis-szal, amely tünetmentes formában fordul elő. Más esetekben a kísérő tünetek meglehetősen intenzívek. Először is, egy beteg személy panaszkodni kezd a fájdalom szindróma jelenlétéről, amely paroxizmális jellegű. Az ilyen támadások naponta többször vagy néhány naponta egyszer előfordulhatnak. A fájdalom természete minden esetben más. Közvetlenül összefügg a bélfal mechanikai károsodásával.
A dyspeptikus rendellenességek szintén kötelezőek. Olyan tünetekkel nyilvánulnak meg, mint az időszakos hányinger, hányás, székletzavar hasmenés, gyomorégés stb. A beteg ember észreveszi, hogy étvágya romlott, és súlya fokozatosan csökkenni kezdett. Egy másik jellegzetes tünet a vér a székletben.
A szervezet fokozódó mérgezése miatt a következő tünetek társulnak: a testhőmérséklet emelkedése subfebrilis értékekre, általános gyengeség és rossz közérzet, fejfájás, erős izzadás, szédülési rohamok stb. A klinikai képet gyakran különféle allergiás reakciók egészítik ki, például az urticaria típusa. A betegség előrehaladtával fokozódnak a hypovitaminosis kialakulására utaló jelek.
Fertőzés diagnózisa és kezelése
Ennek a betegségnek a diagnózisa egy beteg személy vizsgálatával és általános vérvizsgálattal kezdődik. A teljes vérkép hipokróm vérszegénység jelenlétét jelzi. Megnövekedett eozinofil tartalom és a leukociták csökkenése is megfigyelhető. A diagnózis megerősítését a széklet vizsgálatával végzik, amely felfedi a kórokozó tojásainak vagy lárváinak jelenlétét. Az eredmény helyes értékeléséhez háromszoros vizsgálatot kell végezni.
Ha ezt a fertőzést észlelik, parazitaellenes szereket írnak fel egy beteg személynek. Minden gyógyszernek saját adagolási rendje van. A kezelési tervet mindenképpen ki kell egészíteni vitaminterápiával és egyéb általános erősítő szerekkel. A kezelés befejezése után, két héttel később, ismételt vizsgálatokat végeznek, hogy meghatározzák a beteg további taktikáját. Egyes esetekben szükségessé válik az anthelmintikus gyógyszerek beadásának megismétlése.
A betegség kialakulásának megelőzése
A megelőzés alapelvei a zöldségek és gyümölcsök evés előtti mosása, kizárólag tisztított víz felhasználásával. Emellett fokozott figyelmet kell fordítani a kézhigiéniára.