Amit a tudomány tud a zene kreativitásra gyakorolt hatásáról?
A háttérben lejátszott zene jelentős károkat okoz a kreativitásban. Az elfogadott elképzelésekkel ellentétben erre a következtetésre jutottak a tanulmány szerzői, amelynek eredményeit 2019 februárjában tették közzé az Applied Cognitive Psychology folyóiratban.
A tanulmány során a Central Lancashire Egyetem (Egyesült Királyság) pszichológusainak egy csoportja azt vizsgálta, hogy a különböző háttérzene milyen hatással van a kreatív gondolkodást igénylő problémák megoldásának sikerére. A vizsgálatban részt vevők ezeket a feladatokat csendben, vagy zenével a háttérben végezték. Ennek eredményeként kiderült, hogy függetlenül attól, hogy ez a zene ismerős vagy ismeretlen, csak hangszeres vagy énekhanggal kísért, a résztvevők határozottan jobban megbirkóztak a feladatokkal csendben.
De ne rohanjon levenni a fejhallgatót a füléből. Számos más, a témával foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy minden attól függ, hogy milyen kreatív feladattól szenved az ember – bizonyos esetekben a zene hasznos lehet.
Így egy 2017-ben a PLOS ONE folyóiratban megjelent tanulmány kimutatta, hogy ha a dobozon kívüli gondolkodásra, új, váratlan megoldásokra és kombinációkra van szüksége, nincs jobb a háttérben felhangzó, felemelő és vidám dallamoknál. . A tanulmány szerzői azt sugallták, hogy az ilyen optimista zene valamilyen módon stimulálja az agynak a gondolkodás rugalmasságáért felelős részeit, aminek következtében szokatlan asszociációk és új ötletek születnek.
Más elméletek is léteznek ezzel kapcsolatban.
A kutatások azt mutatják, hogy a zenehallgatás csökkenti a szorongást és javítja a hangulatot, és ezek a pozitív változások kreatív meglátásokhoz vezethetnek.
Amint Mark Beeman, a Northwestern University (USA) pszichológusa kifejtette a TIME magazinnak adott interjújában, a pozitív hozzáállás, a figyelemelterelés és az ellazulás nagyon fontosak az ilyen meglátások kialakulásához. Ugyanakkor a szorongás, az idegfeszültség, az eredményre való túlzott összpontosítás csak árt az alkotói folyamatnak.
2015-ös The Eureka Factor: Creative Insights and the Brain című könyvében Beeman azt mondta, hogy a kreatív problémák megoldásának folyamata általában önmagában előre látható szakaszokra bomlik. Az első lépés a probléma tanulmányozása, a lehetséges, meglehetősen kézenfekvő megoldások értékelése, és annak felismerése, hogy egyik sem működik.
„Ha ebben a szakaszban túlságosan a problémára koncentrálsz, az agynak nehezebb lesz valami új, nem szabványos ötlettel előállni” – magyarázza Beeman. Ezt a helyzetet egy ködön át vagy alkonyatkor enyhén megcsillanó csillaghoz hasonlította, amely eltűnik, ha üresen próbál ránézni, de a perifériás látással továbbra is látható. „Ahhoz, hogy egy csillagot lássunk, oldalról kell ránézni, és ugyanez a helyzet a kreatív ötletekkel. El kell helyeznie a figyelmet a nyilvánvaló dolgokról, és akkor más, nem túl szokványos mozdulatok is észrevehetők lesznek” – mondja Beeman.
És itt jön a zene fordulata. A helyzet az, hogy amint egy személy gondosan tanulmányozza a problémát, és zsákutcába jut, megkezdődik a kreatív folyamat második szakasza, amelyet Beeman inkubációs időszaknak nevez. Ebben a szakaszban valami „főtt” az agyadban tudatalatti szinten, de te magad sem érted, mi az. És hirtelen jön ugyanaz a felismerés – a megoldás mintha a semmiből jönne elő. Olyan ez, mint egy szó, amelyre semmilyen módon nem emlékszik, és amely hirtelen felbukkan a fejében, amikor már elfelejtett rá gondolni.
A lappangási időszak sikere azonban attól függ, hogy mit csinál ezalatt. Ha e-maileket olvas, dokumentumokat tölt ki – egyszóval felelősségteljes feladatokat hajt végre, előfordulhat, hogy az agynak egyszerűen nincs elég erőforrása ahhoz, hogy a háttérben egy kreatív problémán dolgozzon – magyarázta Beeman. De a zene ebben az időszakban az, amire szüksége van. Segít ellazulni és elterelni a figyelmét, miközben az agy megtalálja a nem szabványos megoldást, amire annyira szüksége van.
Tudományos bizonyítékok vannak arra, hogy a zene stimulálja azokat a neurális hálózatokat, amelyek alapértelmezés szerint, vagyis a háttérben működnek. Ezek a hálózatok kötik össze az agy kreatív betekintésért felelős területeit.
Beeman nem vitatta a cikk elején említett tanulmány eredményeit, amelyek arra utalnak, hogy a zene beavatkozik a kreatív problémák megoldásába. Megjegyezte, hogy ezek az eredmények összefügghetnek azzal, hogy milyen típusú feladatokat kellett megoldaniuk a résztvevőknek. Ezek verbális rejtvények voltak, amelyek számos kognitív folyamat aktiválását és a figyelem koncentrálását igényelték, így bármilyen zavaró tényező, beleértve a zenét is, zavarhatja a résztvevőket.
Ez az oka annak, hogy a kreatív folyamat első szakaszának közepén, amikor elemzi a problémát, és elveti a nyilvánvaló mozdulatokat és megoldásokat, előfordulhat, hogy nincs szüksége zenére sem. „Vagy el van vonva a figyelmed, vagy egyszerűen nem hallod, mert túlságosan koncentrált” – magyarázta Beeman. De ha égetően szüksége van ihletre, hogy kilábaljon a zsákutcából, tartson egy kis szünetet, hallgasson zenét, vagy csak pihenjen, tartsa a fejét a felhőkben, és az agynak lesz szabad ideje új ötletek után kutatni. .
Az, hogy milyen típusú zene a legmegfelelőbb az inkubációs időszakhoz, minden az egyéni preferenciáktól függ. A legtöbb esetben valami kellemes, ismerős kompozíció lehet. Beeman ebben a pillanatban nem ajánlja, hogy új zenét hallgasson, mivel ez elvonhatja az agy figyelmét a fontos üzletről, amellyel elfoglalt.