Gyermekek ökológiai nevelése, miért szükséges

Gyermekek környezetvédelmi nevelése

Az ökológia nem csak egy divatszó, amelyet ott használnak, ahol szükséges és nem szükséges. A bolygó, amelyen élünk, nem olyan nagy, és még nincs tartalék. A „természet koronája”, az ember úgy bánt egyetlen lakóhelyével, hogy a Föld már nem tudja önállóan helyreállítani bolygói egészségét: az ökológiai válság egyre fenyegetőbb. Csak a bolygó minden lakójának ökológiailag ésszerű viselkedése képes megmenteni a fokozatos pusztulástól.

Ehhez azonban szükséges egy új, felelősségteljes gondolkodásmód kialakítása, az ökológiai kultúra meghonosítása az új generációkban.

A 20. század végén megjelent egy kifejezés – a személyiség ökológiája, amely az erkölcs egyik aspektusává vált. Lehetetlen erkölcsös embert nevelni anélkül, hogy ne neveljük belé a világ iránti tisztelet kultúráját, amelyben él.

A környezeti nevelés jelentősége a gyermek személyiségfejlődésében

• A gyermekek környezeti nevelése nemcsak a természet védelmére való hajlandóság, hanem az erkölcs alapjainak kialakítása is.
• Az intelligencia fejlődéséhez hozzájárul az új ismeretek megszerzése a minket körülvevő világról, a benne zajló folyamatokról és az ember mellett élő élőlényekről.
• A természet szépségének megérezésének képessége fejleszti az esztétikai érzéket.
• A természeti jelenségek, növények, állatok megfigyelése fejleszti a figyelmet, a koncentrációs képességet, a memóriát.
• A növényekről és állatokról való gondoskodás elősegíti a pontosság és a felelősség, a válaszkészség és az együttérzés képességének fejlesztését.

A szülők és gondozók szerepe

A közelmúltban állatokkal és emberekkel szembeni kegyetlenségről érkeztek jelentések a közösségi oldalakon. Mindez a nevelésből fakadó mulasztások, a természethez való erkölcsi hozzáállás hiánya, a formálatlan beleérző képesség következménye.

A környezeti kultúra nevelésének megkezdésének legalkalmasabb időpontja az óvodás kor. Ekkor rakódnak le a személyiség alapjai és alakul ki a világhoz való viszonyulása.

Mint minden másban, a nevelés fő eszköze a felnőttek személyes példája. A szülők sok szót tudnak mondani, de ha ugyanakkor az apa nem tartja szégyenletesnek a macskába rúgni, az anya menhelyre viszi az idegesítő kutyát, és együtt szeméthegyeket hagynak a piknikhelyen – a szavak értelmetlennek bizonyul.

A kert remek lakósarok lehet. De a benne lévő órák nem hagynak nagy nyomot, ha a tanár a gyerekek előtt kövekkel elűzi a véletlenül a játszótérre tévedt korcsot.

Sajnos sok szülő és tanár nem fordít kellő figyelmet tanítványai személyiségének ökológiájára. Ennek eredményeként kialakulhat egy személy torz elképzelésekkel az erkölcsről, az erkölcsről, az emberségről és az egyes személyek felelősségéről az egész emberiség életkörülményeiért.

A természethez való helyes hozzáállás kialakításának módjai óvodás korban

Egy kisgyerek minden érzékszervével ismeri a világot. Minden érdekeset meg akar ragadni, minden érzékszervével átérezni, erőt próbálni. Ebben a korban lehet és kell elkezdeni gondos hozzáállást kialakítani minden élőlény iránt.

Alina, állatorvos azt mondja:

„4 éves koromban a nagymamámnál pihentünk a faluban. Volt ott néhány szép csirke. Annyira aranyosak, bolyhosak voltak, hogy állandóan meg akartam szorítani őket. És egyet halálra zúztam. Valamikor véletlenül olyan erősen ökölbe szorítottam a kezem a csirkével, hogy egyszerűen összetörtem. Olyan szörnyű volt, hogy örökre az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el ezt a megrázkódtatást a halállal való első érintkezéstől, ráadásul egy kis tehetetlen lénynek magam okoztam. Valószínűleg az eset miatti bűntudat vezetett el az állatorvoshoz.

A szülőknek meg kell tanítaniuk gyermekeiket a természet és az állatok megfigyelésére. Magyarázd el, hogy az ember, még ha még gyerek is, erősebb és okosabb más élőlényeknél. Ezért kötelessége védeni és gondoskodni, nem pedig megbántani vagy elpusztítani.

A gyerek talán nem érti, miért rossz letépni a pillangók szárnyait, rángatni a macskát a farkánál fogva, elriasztani a madarakat. A szülők és a pedagógusok feladata, hogy tapintatosan elmagyarázzák, mi a fájdalom és a félelem, hogy minden élőlény átéli ezeket.

A fiatalabb óvodások közvetlen érintkezése a vadon élő állatokkal felnőttek részvételével, irányításuk alatt történjen.

• Megtanulhatja, hogyan simítson finoman egy macskát és egy kutyát úgy, hogy mindkét fél élvezze a folyamatot.
• Hasznos figyelni a madarakat vagy a mókusokat – csendesen, türelmesen és óvatosan, hogy ne ijedjen meg. A felnőtteknek fel kell hívniuk a gyermek figyelmét arra, hogy milyen madarak élnek körülöttünk, miben különböznek egymástól tollazatukban, méretükben, viselkedésükben és hangjukban. Még a leghétköznapibb varjú is pozitívum forrásává válhat – ezek az okos madarak gyakran a legérdekesebb viselkedést és találékonyságot mutatják.
• A növények hatalmas teret biztosítanak a megfigyeléshez és a különféle tapasztalatokhoz. A virágok szagolhatók és megtekinthetők, fejlesztve a szín fogalmát. A levelek formájukban és méretükben összehasonlíthatók, remekül szemléltetik az évszakok változását.
• Idősebb gyerekekkel együtt gondoskodhat növényekről és állatokról. Nagyon hasznos lehetőséget adni a gyermeknek virágot vagy fát ültetni és termeszteni. Miután saját tapasztalataiból megértette, mennyi időbe telik, mennyi türelem és munka, nem valószínű, hogy ész nélkül virágot szedne egy virágágyásban, vagy ágakat törne le.

Jó, ha a családnak van házi kedvence. De elfogadhatatlan, hogy „gyermeknek” legyen házi kedvence, ha a szülők nem hajlandók felelősséget vállalni a kisállat jólétéért. Ez mindenkire vonatkozik – halakra, papagájokra, hörcsögökre, cicákra és kutyákra. Az állatokhoz való hozzáállás legrosszabb példája egy szerencsétlen lény, aki nem részesül megfelelő ellátásban. Ahogy azonban egy unalmas és szükségtelen háziállat közömbös selejtezése is. A szülők egy hét múlva elfelejtik az eldobott állatot, és a gyermek sok éven át emlékezni fog erre az esetre.

Hová menjünk a gyerekkel

Ha nincs kedv és lehetőség otthon állatokat tartani vagy virágot termeszteni, akkor megtaníthatod babádat a természet szeretetére a kifejezetten erre kialakított helyeken.

• Az állatkert jó hely egy hosszú vasárnapi sétához. De az állatkertbe csak akkor érdemes gyerekeket vinni, ha az jól felszerelt, jó körülmények között tartják az állatokat. El kell hagyni egy mozgó menazséria látogatását, ahol az állatokat arra vannak ítélve, hogy szűk, sötét ketrecekben üljenek, ahol megfosztják őket a gondozástól és gyakran a normál táplálkozástól. Az állatvilág képviselőivel való találkozás legerősebb benyomásai a természet iránti tiszteletre inspirálhatják a gyermeket.
• Kutyák és macskák bemutatói. Sok városban évente többször rendeznek telivér állatok kiállítását, ahol kifejezetten gyerekeknek rendeznek érdekes műsorokat, előadásokat, beszélnek a kutyákról, macskákról, megtanítják őket a velük való helyes kommunikációra. De készülj fel arra, hogy minden látogatás után a baba kérni fogja, hogy legyen házi kedvence.
• Sok városban van ökofarm, ahol oktatási kirándulásokat tartanak gyerekeknek és felnőtteknek. Ott meg lehet nézni teheneket, lovakat, birkákat, baromfit, etetni őket. Gyakran kínálnak lovaglást vagy kutyaszánozást. Ott is megtekinthető, hogyan terem a földeken, kertekben a gyümölcs és a zöldség, amit a városlakók az üzletekben vásárolnak.
• Amikor kiválasztja, hová menjen gyermekével, ne feledkezzen meg az arborétumokról, a botanikus kertekről és a virág-, bel- és kerti növények kiállításáról. Nagyon érdekes lehet egy látogatás a helytörténeti és állattani múzeumban.

Miután visszatért a túráról, kérje meg a gyermeket, hogy rajzolja le, amit látott és emlékezett.

A gyerekek szeretnek meséket és meséket hallgatni és kitalálni, és ez nagyszerű lehetőséget ad a szülőknek, hogy megtanítsák őket a természetre. Minden, amit egy sétán láttak, egy olyan történet alapjául szolgálhat, amelyet a legjobb együtt írni.

Mindehhez idő, türelem és legalább minimális tudás kell – hogy legyen miről mesélni a gyereknek, válaszolni a kérdéseire. De ne hanyagolja el a környezeti nevelést. A mai felnőttek egy olyan bolygót hagynak gyermekeiknek, amely messze nem a legjobb. Legalább a következő generációk megtanulják megvédeni azt a világot, amelyben utódaik élnek. Más megfelelőt még nem találtak.

Szakértői megjegyzés

Tóth Susan, környezeti oktató és szerző
Oktatás, a Floridai Atlantic Egyetem Pine Jog igazgatója
Környezeti Oktatási Központban

Évek óta foglalkozom környezeti nevelési programok kidolgozásával és oktatásával. Az évek során minden tanfolyam végén arra kértem a résztvevőket, hogy osszák meg gondolataikat arról, miért van szükség ilyen programokra. Íme egy lista az általuk megnevezett legfontosabb pontokról.

• Felül a képzelőerő, a kreatív lelkesedés, fejlődik a körülöttünk lévő világgal kapcsolatos ismeretek elemzésének, rendszerezésének, kapcsolatkeresésének képessége.
• A minket körülvevő világ, az állatok és az emberek megértésének képessége és vágya növekszik, türelem és együttérzés születik.
• A városi gyerekek gyakran szenvednek a természettel való kommunikáció hiányától, biofóbiától. A környezeti nevelési programok sikeresen leküzdhetik ezeket a problémákat.
• A természet megértésének és szeretetének képessége segít a társadalmi kötelékek könnyebb kialakításában.
• Kialakulnak az olyan jellemtulajdonságok, mint a felelősség, a figyelmesség, a kisebbekről és gyengébbekről való gondoskodás vágya, erősödnek az erkölcsi és erkölcsi normák.

Talán nem ezek a legfontosabb tulajdonságok egyetlen ember számára. De az egész emberiség skáláján az ökológiai tudat abszolút szükségszerűség státuszát nyeri el.