A cukorbetegség laboratóriumi diagnózisa
A hasnyálmirigy béta-sejtjei termelik a hormont — inzulin, amely az emberben a glükóztartalmat a szükséges fiziológiás szinten tartja. A hasnyálmirigy béta-sejtjei ellen irányuló autoimmun reakciók kialakulásával autoantitestek képződnek a hasnyálmirigy olyan struktúrái (fehérjék, enzimek) ellen, amelyek elpusztítják a béta sejteket és az inzulinszintézist. Az ilyen antitestek antigénjei a béta-sejtek különböző membrán- és citoplazmatikus fehérjéi. A legtöbbet tanulmányozott: inzulin elleni antitestek, enzimek — glutamát-dekarboxiláz (GAD) és tirozináz (IA-2).
Immunológiai módszerek a cukorbetegség diagnosztizálására a glutamát-dekarboxiláz elleni antitestek jelenléte alapján
Glutamát-dekarboxiláz (GAD) — a gamma-aminovajsav (GABA) szintézisében részt vevő enzim, amely a központi idegrendszer egyik mediátora. A glutamát-dekarboxiláz nemcsak az agyszövetben van jelen, hanem a hasnyálmirigy béta-sejtjeiben is. Az 1-es típusú cukorbetegségben ez ellen az enzim ellen autoantitestek képződnek, amelyek kimutatása a hiperglikémiás betegek vérszérumában az 1-es típusú cukorbetegség jelenlétére utal, és megerősíti annak autoimmun patogenezisét. Ezeket az antitesteket már jóval a cukorbetegség kialakulása előtt kimutatják, ezért felhasználhatók a betegség kialakulásának előrejelzésére, mivel a hasnyálmirigy béta-sejtek jelentős károsodásának (a sejtek körülbelül 80%-ának károsodása) kell bekövetkeznie, mielőtt a cukorbetegség klinikai tünetei megjelennének.
A laboratóriumi adatok klinikai értelmezése
Úgy véljük, hogy ezeket az antitesteket a betegek jelentős részében (körülbelül 90%-ban) mutatják ki, különösen a betegség kezdetén. Jelenlétüket azonban 85 esetben autoimmun pajzsmirigybetegségekben is rögzítik. Ezen túlmenően 1-2% -ban olyan egészséges emberekben regisztrálják őket, akiknél életük során nem alakul ki cukorbetegség. Terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz) kimutatásának gyakorisága 5-10%.
A felírás főbb javallatai
A cukorbetegség autoimmun természetének megerősítése; az 1. és 2. típusú diabetes mellitus differenciáldiagnózisa; a cukorbetegség kialakulásának prognózisának értékelése olyan embereknél, akiknek a kórtörténete terhelt.