Flukes: mik azok a helminták?
A fascioliasis egy parazita fertőzés, amelyet túlnyomórészt a máj (ritkán óriás) gomba okoz, és a májat és az epeutakat érinti. A fascioliasis az egyik leggyakoribb trematodózis. A helmintákat gyakran találják az európai országokban, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Afrikában és Közép-Ázsiában. Világszerte körülbelül 15 millió ember szenved fascioliasisban.
A betegség kórokozói a mételyek két fő típusa: máj vagy óriás. Az első csoportba tartozó helminták teste levélre emlékeztet, a fej végén két szívófej található. A májmétely testhossza elérheti a 3 cm-t, míg az óriásmétely elérheti a 7 cm-t is.A növényevők és az ember is a parazita végső gazdája lehet. A helminták az eperendszerben élősködnek, tojásokat raknak, amelyek egy beteg ember vagy állat ürülékével együtt kerülnek a környezetbe. Továbbá a parazita kifejlődése édesvízi testekben történik, ahol a tojásokból kikelt lárvák megtelepednek a haslábú puhatestű testében. Ott cerkáriákká alakulnak, majd néhány hónap elteltével kimennek a vízbe, enyhülnek és a növényekhez vagy a víz felszínéhez kötődnek.
Az emberek és állatok fertőzését szennyezett fű, bogyós gyümölcsök, zöldségek és gyümölcsök elfogyasztásával, pangó tározókból származó ivóvízzel hajtják végre. A gasztrointesztinális traktusba behatolva a lárvák a bélfalon keresztül a hasüregbe vándorolnak, majd behatolnak a májszövetbe és az epeutakba. 3-5 hónap elteltével a lárvák felnőttekké válnak, amelyek tojásokat raknak. Ismeretes, hogy az emberi eperendszerben a mételyek akár 5-15 évig is élhetnek.
Hogyan nyilvánul meg a parazita fertőzés
A fertőzést meglehetősen hosszú lappangási idő kíséri: 2-8 hétig terjedhet. A betegség akut fázisát általános mérgezés és allergiás szindrómák kialakulásával kísérik. Ez annak köszönhető, hogy a test érzékenyebbé válik a helminth antigénekkel és a szövetek mechanikai károsodásával szemben. A betegek panaszkodnak a testhőmérséklet lázas szintig történő emelkedésére, gyengeségre, súlyos fejfájásra és rossz közérzetre. A bőrreakciók kifejezhetők: viszketés, csalánkiütés, bőrkiütés, Quincke-ödéma. A dyspeptikus zavarok is egyre nőnek: székletbontás, súlyos hányinger, hányás epekeverékkel. A máj mérete megnő, az epeutak elzáródása hátterében obstruktív sárgaság alakul ki – a bőr és a nyálkahártyák színének megváltozása.
Hat hónappal később a betegség krónikussá válik, amelynek fő tünetei a hepatobiliáris traktus közvetlen elváltozásával járnak. A jobb oldalon tompa fájdalmak alakulnak ki, hepatomegalia, a sárgaság az exacerbáció időszakában is fennáll. Az emberi szervezetben régóta létező helminták vérszegénységet, hipovitaminózist és májcirrózist okoznak. A másodlagos fertőzés kialakulásával májtályogok kialakulása, az epehólyag vagy az epehólyag gyulladása lehetséges. Egyes irodalmi források olyan eseteket írnak le, amikor az agyba, az emlőmirigyekbe és a tüdőbe mételyek atipikusan kerültek be.
Táplálkozás betegség esetén
Minden hasonló diagnózisú betegnek be kell tartania egy bizonyos étrendet, amely csökkenti a máj terhelését. A szakértők mindenekelőtt a zsíros és sült ételek elhagyását javasolják: tilos a zsíros hús és hal, a margarin, a majonéz, a vaj, mindenféle péksütemény és édesség. Az alkoholt, a szénsavas italokat és a csomagolt gyümölcsleveket is ki kell venni az étlapból. A lehető legtakarékosabb táplálkozásnak kell lennie: csak termikusan feldolgozott zöldségeket, gabonaféléket, baromfit, halat, tejtermékeket, házi kompótokat, zselét és minimális cukortartalmú gyümölcsleveket. A szakértők nem javasolják, hogy elragadja magát a choleretic termékektől, amelyeket a helminták legjobb gyógymódjaként pozicionálnak: ez az általános állapot romlásához vezethet. A betegeknek több tiszta vizet kell inniuk (legalább 1,5-2 liter naponta). Diagnózis és kezelés: milyen gyógymódot írnak fel a helmintákra?
A betegség korai szakaszában a diagnózist csak szerológiai módszerekkel erősítik meg: RIF, RIGA, ELISA, krónikus stádiumban pedig mételypeték találhatók a beteg székletében vagy nyombél tartalmában. Ritkábban ultrahanggal vagy CT-vel kimutatható a kórokozó. A parazita fertőzés kezelése álló körülmények között történik. Az akut fázisban méregtelenítő terápia és glükokortikoszteroidok alkalmazása szükséges. A helminták kezelésére szolgáló eszközöket csak az akut időszak lecsengése után írják fel. Ezek közé tartozik a prazikvantel, a hexaklór-paraxilén és a triklabendazol.
Előrejelzések és lehetséges megelőzés
A paraziták korai felismerése esetén a betegeknek nincs miért aggódniuk: a megfelelő terápia minimálisra csökkenti a nemkívánatos következményeket. A prognózis azonban kedvezőtlenebbé válik, ha valakinek már van májkárosodása (hepatitisz, alkoholos cirrhosis). A betegség megelőzése a személyes higiéniai szabályok betartásából áll (étkezés előtt, az utca és a WC után kézmosás), csak kezelt víz felhasználásával ivásra és háztartási szükségletekre. A tömeges megelőző intézkedések célja az állatállomány egészségének javítása és a víztestek megtisztítása a székletszennyezéstől.