pén. febr 7th, 2025

A bélrendszeri amőbiázis fertőző természetű kóros állapot, amelyet egy hisztolitikus amőba behatolása okoz a szervezetbe. Az esetek túlnyomó többségében ebben a betegségben specifikus elváltozásokat találnak a vastagbélben. Néha extraintestinalis megnyilvánulások kísérhetik. Klinikai szempontból ezt a fertőzést székletzavarok kísérik hasmenés, fájdalom és asthenovegetatív szindrómák formájában. Általában az ilyen patológia a szükséges terápia nélkül krónikus lefolyásúvá válik, időszakos visszaesések előfordulásával. Ennek a kóros folyamatnak a veszélye abban rejlik, hogy bonyolíthatja a bélfal integritásának megsértését, masszív vérzést és gyulladásos reakció terjedését a peritoneumra, ami viszont egy beteg ember életét veszélyezteti.

A lakosság körében meglehetősen magas a bélamőbiázis előfordulása. Ugyanakkor a legtöbb esetet évente a trópusi és szubtrópusi éghajlati övezetekhez tartozó országokban diagnosztizálják. Megállapították, hogy minél alacsonyabb az egészségügyi kultúra szintje a lakosság körében, annál gyakrabban észlelik ezt a fertőzést. Egy másik fontos szempont, hogy a parazita jellegű fertőző betegségek közül a bélamőbiasis akut formája a második helyen áll a halálozások számát tekintve. Az utóbbi években egyre több eset fordult elő Oroszország lakosai körében. Ez a pillanat könnyen magyarázható a megnövekedett turisztikai aktivitással. Leggyakrabban egy ilyen betegséggel a harminc és ötven év közötti felnőttek szembesülnek.

Mint már említettük, a bélamőbiázis kialakulása annak köszönhető, hogy egy hisztolitikus amőba behatol a szervezetbe. A legegyszerűbb mikroorganizmusok közé tartozik, és két fő formában létezhet: ciszta és trofozoit formájában. A lényeg az, hogy attól függően, hogy milyen környezeti feltételek között kell létezni, ezek a formák helyettesítik egymást. Az erre a fertőzésre jellemző klinikai kép pontosan a trofozoitáknak köszönhető, amelyek fejlődésük bizonyos szakaszaiban képesek proteolitikus enzimeket termelni, elpusztítani a bélfal hámrétegét, és hozzájárulnak a nekrotikus és fekélyes gócok kialakulásához. A külső környezetben azonban a trofozoiták meglehetősen gyorsan elpusztulnak, mivel a hőmérséklet vagy a páratartalom legkisebb változásaira is nagyfokú érzékenység jellemzi őket.

Ebben a tekintetben a külső környezetben a hisztolitikus amőba ciszta formájában létezik. Ez a forma a talajban akár egy hónapig, vízben pedig több mint hat hónapig képes fenntartani létfontosságú tevékenységét. Az ilyen betegség kialakulása pontosan azután következik be, hogy egy ciszta bejutott az emberi testbe, amely a gyomrot és a vékonybelet megkerülve megáll a gyomor-bél traktus alsó szakaszaiban. Ebben a szakaszban a személy tünetmentes hordozóként jelenik meg. A vastagbélbe kerülve a parazita vegetatívvá válik, és behatol a bélfalba. Fontos, hogy a kórokozó be tudjon hatolni a keringési rendszerbe, és a vérárammal átterjedjen más belső szervekre. Ebben az esetben ez a fertőzés extraintestinális megnyilvánulásokkal is előfordul.

Az intestinalis amebiasis kialakulásában a vezető szerepet a fertőzés széklet-orális mechanizmusának tulajdonítják. Más szóval, a kórokozót piszkos kézzel, szennyezett vízzel, zöldségekkel vagy gyümölcsökkel juttatják be az emberbe. A tünetmentes hordozók vagy a krónikus amőbiázisban szenvedők a remisszió idején fertőzésforrásként működnek. Ők választják ki a cisztákat ürülékükkel a külső környezetbe. Más esetekben a vegetatív formák széklettel jönnek ki, amelyek szinte azonnal elhalnak.

Bélamőbiázisra utaló tünetek

Bélamőbiázisra utaló tünetek

A bélamőbiasis lappangási ideje hét és kilencven nap között lehet. Leggyakrabban azonban az első tünetek a fertőzés pillanatától számított harmadik és hatodik hét közötti időszakban jelentkeznek. Érdemes megjegyezni, hogy az esetek kilencven százalékában ezt a betegséget egyáltalán nem kíséri klinikai kép. Korábban már említettük, hogy ez a kóros folyamat akut és krónikus formában is előfordulhat.

A bélamőbiázis fő tünete a laza és gyakori széklet. Eleinte a széklet széklet jellegű és nyálkát tartalmaz, de aztán elkezdenek meghatározni benne a vérszennyeződéseket. Fokozatosan növekszik a székletürítés mértéke, végül akár napi tízszer is előfordulhat. Hiba nélkül kifejezett fájdalom-szindróma van, amelynek lokalizációja attól függ, hogy a vastagbél melyik része érintett. A beteg ember gyengeséget, rossz közérzetet, erős izzadást jelez. Gyakran megfigyelhető subfebrile láz.

Általában minden tünet enyhül körülbelül négy hét után. Ezt hosszú remisszió követi. Ha a kezelést nem végezték el, az intestinalis amoebiasis ismét súlyosbodik, és krónikus lefolyásúvá válik.

Fertőzés diagnózisa és kezelése

Mindenekelőtt ennek a betegségnek a diagnózisa a kórokozó meghatározására irányuló szerológiai vizsgálatokon alapul. A gyulladásos elváltozások mértékének felmérése érdekében a vastagbél endoszkópos vizsgálata is javasolt. A diagnózist egy beteg ember székletének mikroszkópos vizsgálatával lehet véglegesen megerősíteni.

Ennek a fertőzésnek a kezelésére speciális gyógyszerek vannak, amelyek kifejezetten a hisztolitikus amőbák ellen hatásosak. Adagolásukat és a terápia időtartamát egyénileg választják ki, a beteg állapotának súlyosságától függően. Néha azonban nem lehet sebészeti beavatkozás nélkül megtenni.

A betegség kialakulásának megelőzése

A betegség kialakulásának megelőzése

A fertőzés megelőzése érdekében a zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztás előtt alaposan meg kell mosni, csak tisztított vizet kell használni, és a kezet is tisztán kell tartani, különösen evés előtt.