A megfélemlítés és pusztító következményei gyermek- és felnőttkorban
Általánosan elfogadott, hogy egy személy számára a legveszélyesebb életkor 12 és 18 év között van. Ebben az időszakban fordul elő az iskolai zaklatás legtöbb epizódja. Gyakran egy iskolai osztály 25-30 véletlenszerűen kiválasztott diákból áll, akikben a születési éven kívül semmi közös nincs. Természetesen ezeknek az iskolásoknak a családjában gyakoriak a különféle destruktív attitűdök, köztük a gyengék elleni erőszak megengedhetősége.
A zaklatás okai nem biztos, hogy teljesen világosak a felnőttek számára. De a gyermek- vagy tinédzsercsoport különböző kritériumok alapján – viselkedésbeli különbségek, megjelenési hibák, eltérő nemzetiség – alapján választ ki egy potenciális áldozatot. Az osztályteremben sok múlik a tanár és az agresszor és áldozat szülei helyzetén. A pedagógusok gyakran inkább becsukják a szemüket az osztálytermi zaklatás előtt.
A zaklatás hatásai nem mindig érnek véget, amikor elhagyja az iskolát és felnőtté válik. Gyakran magát a zaklatást kíséri az „áldozat vádja” (az angol áldozattól „áldozat” és blame – „blame”), vagyis az áldozat bűnösségének kinyilvánítása a zaklatásban. Maguk a bullerek általában bizonyos képességgel rendelkeznek, hogy utánozzák a szorgalmas és engedelmes tanulókat, ebben az esetben az áldozatoknak nehéz megvédeni magukat. Iskolás korban a zaklatás kockázatot jelenthet a tanuló egészségére és tanulmányi teljesítményére.
A megfélemlítés következtében fellépő stressz hatása
Az ember nem csak az iskolában találkozik zaklatással. Meglehetősen elterjedt a munkahelyi zaklatás – mobbing, valamint az interneten – az internetes zaklatás. A megfélemlítés súlyos stressz forrása, amely súlyosbodik, ha az áldozat nem talál támogatást, és további vádaknak és zaklatásnak van kitéve. A nem és az életkor nem számít – a gyerekeket és a felnőtteket is zaklatják. Az iskolai közösségben a lányok nagyobb valószínűséggel szenvednek a társaság elutasításától, a fiúk pedig az osztálytársak általi veréstől és fizikai erőszaktól.
Bár a felnőtteket is zaklatják, az iskolai zaklatás a leggyakoribb. Az iskolások csoportját tekintve nem lehet biztosan megmondani, hogy ki lesz az agresszor és ki lesz az áldozat. Az agresszív viselkedés általában olyan gyermekekre és serdülőkre jellemző, akiknek pszichéje fizikai vagy pszichológiai erőszak légkörében alakult ki. „Kárpótlásként” a gyenge vagy eltérő társaik zaklatását választják.
A zaklatás következtében fellépő hosszan tartó stressz csak hatással van a tanuló egészségére. Az áldozatok gyakran tapasztalnak alvászavarokat, étvágyzavarokat, koncentrációs zavarokat és kognitív hanyatlást. A felnőtteknek több lehetőségük van arra, hogy ne tolerálják a zaklatást, a gyerekeknek sokkal kevesebb a biztonságos hely.
Az iskolai zaklatás nem marad észrevétlen a psziché számára. Az Egyesült Királyság tudósai által végzett kutatások szerint az iskolában zaklatott felnőttek sokkal kevésbé sikeresek az életben, nagy a szorongásuk, és nem bíznak az emberekben. Inkább az alacsony bérek és a munkanélküliség jellemzi őket. A kutatók szerint nemcsak az áldozatok pszichéje, hanem az agresszorok is ki vannak téve a zaklatás pusztító hatásának.
Lehetséges-e megvédeni a pszichét a zaklatás következményeitől?
Európában és az USA-ban a pedagógusok és a pszichológusok már felismerték az iskolai zaklatás problémájának súlyosságát. Ezért sok országban büntetés jár az iskolások személyes terébe való durva behatolásért, az iskolák alapszabályaiban pedig olyan kitételek szerepelnek, amelyek tiltják az osztálytársak megfélemlítését. A pedagógusok csapatmunka készség erősítését segítő rendezvényeket tartanak, közös tematikus esteket szerveznek gyerekeknek és szüleiknek.
Oroszországban a zaklatás problémája meglehetősen akut, de még nem kapott kellő figyelmet. Különböző okok miatt a tanárok hajlamosak szemet hunyni a zaklatás esetein, és a szülők túlságosan elfoglaltak lehetnek a munkahelyükön ahhoz, hogy változást lássanak a gyermek viselkedésében. Az üzleti élethez való komoly hozzáállással azonban néhány gondoskodó szülő sikerrel jár.
A zaklatás következményeinek legegyszerűbb módja az iskolaváltás. De nincs garancia arra, hogy a zaklatás nem folytatódik. Annak ellenére, hogy az osztályfőnökhöz intézett fellebbezéseket nem fogadják szívesen az iskolai csapatban, a gyermeknek mégis beszélnie kell vele, majd fel kell vennie a kapcsolatot az osztályfőnökkel vagy az igazgatóval. A szülőket segíteni kell a zaklatásra vonatkozó bizonyítékok összegyűjtésében, hogy később kapcsolatba léphessenek a bűnüldöző szervekkel vagy az ügyészséggel. Sajnos ezt kevesen merik megtenni, főleg kisvárosokban, falvakban.
A gyerek vagy tinédzser megfélemlítésének következményei pusztítóak lehetnek – a neurózistól és a depressziótól az öngyilkosságig. De minél jelentősebb a felnőttek támogatása, annál könnyebb lesz túlélni az iskolai zaklatás következményeit. A fenyegetettség szintjének csökkentése és az életkörülmények megváltozása után pszichológus konzultációra van szükség. Vannak, akik könnyen megfeledkeznek a következményekről, míg mások soha nem tanulnak meg újra megbízni az emberekben.
A „ami nem öl meg, az megerősít” elv nem mindenkinél működik. A világ populáris kultúrájában nagyon sok történet szól a megfélemlítési történetek sikeres kimeneteléről, amikor egy népszerűtlen tinédzser hirtelen népszerűvé vált. A való életben ez is lehetséges, de a gyerekeknek és serdülőknek nem mindig van elegendő forrása ahhoz, hogy elkezdjenek dolgozni magukon és kibontakoztassa erősségeit.
Minél több támogatást kap egy diák a családban, minél jobban hisznek benne a szülők és a tanárok, annál valószínűbb, hogy minimalizálják az iskolai zaklatás következményeit és azok felnőtt életre gyakorolt hatását. A környezet és a helyzet megváltozásával a gyermek könnyebben megfeledkezik a zaklatásról, növekszik az önbecsülése és kiemeli az egyén erősségeit.