Ugyanazok az érzelmek eltérő intenzitásúak lehetnek. A macskatámadástól való félelem az érzelmek kifejezésében nem hasonlítható össze a tigristámadástól való félelemmel. A tudósok három kísérletet végeztek, amelyekben összesen 90 ember vett részt. Arra kérték őket, hogy azonosítsanak különböző érzelmeket, amelyek intenzitási spektrumon keresztül jelennek meg, az enyhétől a szélsőségesig.
Kiderült, hogy a feladat nem csak a mérsékelt és erős érzelmek kapcsán okoz nehézséget, a csúcsérzelmi megnyilvánulásokat pedig félreérthetően érzékelik. Ez azt jelenti, hogy eleinte, ahogy az érzelmek intenzitása nőtt, úgy nőtt a résztvevők azonosítási képessége. Ám amikor a mérsékelt és erős érzelmek érzékelésében elértek egy bizonyos „arany középutat”, az erősen hanyatlásnak indult. Az érzelmek legerősebb megnyilvánulásai bizonyultak a legkétértelműbbnek és legnehezebben meghatározhatónak.
Sőt, az alanyoknak nem csak az érzelem természetének helyes meghatározása volt nehéz, de még az érzések pozitív megnyilvánulásait is nehéz megkülönböztetni a negatívoktól. Csak az izgalom állapotát és az érzelmek megnyilvánulásának intenzitását észlelték.
A tudósok ezt a következőképpen magyarázzák: „Az érzelmek intenzitásának csúcsán mások számára a legfontosabb feladat valamilyen jelentős esemény azonosítása, és a megfigyelt hatás jelentőségének részletesebb értékelése másodlagos.”