A harmonikus kapcsolat esélye a pulzusszámtól függ.

A Lakehead Egyetem (Kanada) tudósai által végzett tanulmány eredményeit a Biological Psychology folyóiratban tették közzé.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az egyedülállóknak és azoknak, akiknek nemrégiben volt párjuk – szerelmesek a regény elején vagy ifjú házasok a nászútjukon –, vannak bizonyos fiziológiai különbségek. E különbségek egyike a szívfrekvencia variabilitására (HRV) vonatkozik – ez a pulzusszám variabilitásának mértéke bármilyen külső tényező hatására. A HRV azt tükrözi, hogy a szervezet szív- és érrendszeri és idegrendszere hogyan működik együtt, ami meghatározza, hogy az ember mennyire sikeresen alkalmazkodik a változó környezethez.
Romantikus partnereknél a HRV reaktivitási indexe – a stressz hatására megnövekedett pulzusszám – átlagosan alacsonyabb, mint egyedülállóknál. Úgy gondolták, hogy ezt a jelenséget egyfajta „pufferhatás” magyarázza – az emberek, akik egy párba egyesülnek, nyugodtabban és biztonságosabban érzik magukat. Az új adatok azonban arra utalnak, hogy a romantikus kapcsolatok alacsony HRV-reaktivitása nem következmény, hanem ok, legalábbis a nők esetében.
Így a nyugodtabb, ritka pulzusú nők kétszer nagyobb valószínűséggel léptek romantikus kapcsolatba a vizsgálat kezdetétől számított hat hónap után, mint azok, akiknek szívük jobban reagál a stresszre. Igaz, az érzelmeikkel való kitűnő megbirkózási képesség mellett a magánéletükben sikeres nők testtömeg-indexe és nyugalmi HRV-je is magasabb volt, ami nem csak a stressztűrő képességről, hanem általában a jó egészségről is szól.
A szerelem megtalálásának esélye tehát nem a fejen múlik, hanem a szíven, vagy inkább a munkájának egyéni sajátosságaitól függ – zárják a kutatók.